Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-65

LXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 63 javaslatba, vagy pedig a törvényhozás intézkedését provocálni. A kérdésnek ezt a megoldását azért tartanám megfelelőbbnek és jobbnak, mivel ez a magyar gyakorlatnak megfelelő. Ez a gyakorlat történetileg és a viszonyokból fejlődött és valahányszor a vallás terén valamely intézkedésnek szüksége felmerül, azon kérdésre vonatkozólag hozandó törvény. Másodszor megfelelőbbnek tartom ezt azért, mert akkor, mikor a törvényhozás is tudja, hogy miről van itt szó, a felvetett kérdésnek, a létező viszonyok és körülmények bölcs mérlegelése mellett fog megfelelő törvényt alkothatni, vagy megfelelő intézkedést életbeléptethetni. Holott egy tisztán elméleti törvénynek és chablonszerű intézkedésnek a gyakorlati életben gyakran igen sajnos, káros kö vetkezményei és kényes oldalai vannak, mert ez gyakran a kormányt és a törvényhozást oly esetekben kényszeríti határozott állásfoglalásra, a melyekben épen a határozott állásfoglalásnak mellőzése a bölcs politikai eljárás követelménye lehet. De megfelelőbb is ezen intézkedés az én álláspontomnak azért, mert károsnak és veszedelmesnek tartom olyan esetekre nézve, a melyek nem léteznek, átalános chab lonszerű törvényes intézkedéseket élefbeléptetni és törvényt hozni, minthogy ez által mintegy felhívás történik egyirányban való fejlődés érdekében, mely sem a hit, sem a józan politika, sem a magyar viszonyok követelményének nem tekinthető, a mely ránk nézve csak káros és hátrányos lehet. Mert igenis a vallások és felekezetek sokasitása sohasem áll a józan politika érdekében, sohasem előnyös az egyes vallási érzületek fejlődésére és hitbeli megerősítésére vonatkozólag, mert mindenesetre kétség és discussió tárgya, valahányszor jobbról és balról a hit dolgában az ellenzékes álláspontok mindannyian ellenkező auetoritással vitattatnak. Ha van e törvényben káros, az a III. és ezen II. fejezetben foglaltatik. A II. fejezetet részemről szintén oly károsnak tartom, mint a harmadik fejezetben levő intézkedéseket. Ennek következtében kérem, hogy erre vonatkozó módositványomat, melyet bátor vagyok benyújtani, méltóztassanak a méltóságos főrendek elfogadni. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa) .»Az összes második fejezet helyébe tétessék a következő: Ha valamely, az addig be nem vett vagy el nem ismert vallások körén kivül létező vallásos társulat keletkeznék, a ministerium erre nézve a körülményekre való tekintettel a törvényhozás intézkedését lesz köteles felhívni.« Elnök: A. házszabályok 51. §-a szerint az olyan módosítások, melyek több szakaszt egybefoglalva érintenek, megelőzik az egyes szakaszok tárgyalását. Kénytelen vagyok tehát felhívni a mélt. főrendeket, hogy ehhez az indítványhoz, a mely az egész fejezetre vonatkozik, méltóztatnak-e szólani? Gáll József jegyző: Keglevich István gróf! Keglevich István gr.: Méltóságos főrendek! Az iménti elnöki kijelentésből, megvallom, nem tudtam kivenni, de fel kell tételeznem, hogy a módositvány tárgyalás alá bocsátta tik-e? Elnök: Igen! Keglevich István gr.: Én igen természetesen, minthogy e vita folyamán sokszor kijelentettem, hogy a mennyire lehet, kívánom a reformot; de első sorban feltétlenül kívánom azt, hogy minden tényezőnek hozzájárulásával, a nélkül, hogy bárkinek lelkiismereti szabadsága kényszerhatalom, parlamenti hatalom által sértessék, tehát kívánom hozzájárulásával minden felekezeti tényezőnek. Azért részemről minden módositványt, a mely aggodalmakat megnyugtatni, vagy talán túlzott érzékenység sértését elhárítani képes, elfogadok, De midőn ezt kijeleniem, hozzáteszem azt is, hogy csak olyan módosításokat fogadok el és a törvényjavaslatot benyújtó kormány is csak olyan módositványt fogadhat el, a mely alaposan, komolyan megfontolható és tárgyalható. Ezen megfontolásnak és tárgyalásnak helye azonban nem a főrendiház plénuma, hanem a bizottság. Ő nagyméltósága, Zichy Nándor gróf, a bizottságban szives volt több izben kifejezést adni azon elhatározásának, hogy, hajói emlékszem,azt mondta: minthogy a vele egy nézetem levők oly csekély számban vannak jelen, feleslegesnek tartja módositványait ott előadni, hanem majd a plenumban fogja azokat megtenni. Én ennek hallatára