Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-65

LXV.OBSZÁGOS flLES. 59 mi a ministernek kezelése alatt van, ö felelős az országgyűlés előtt, következéskép ezen ügyek mind az országgyűlés elé tartoznak. Megengedem és parlamenti szokás szerint igazsága van; csakhogy ő excellentiája egyet felejtett ki: hogy a cultusminister a katholikus vagyont nem mint az ország ministere kezeli, hanem mint a főkegyurnak megbízottja (Igaz1 Úgy van! jobbfelöl. Ellenmondás a baloldalon.) és a katholikus vagyon e tekintetben ki van véve minden állami intézkedés alól. Ellenőrzési joga van az országgyűlésnek, az országban nyilvánosan kezelt minden vagyonra nézve, de hogy az a most kezelése alatt álló katholikus vagyonra is kiterjesztessék, hogy ez az országgyűlés elé tartozzék, vagy hogy erről intézkedhessek, azt kereken tagadom. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nem itt és nem egy előzetes kérdés alakjában van helye ezt a régi controversiát tisztába hozni; de a kölcsönös álláspontok szabatos megjelölése minden alkalommal szükséges. Nekem ő eminentiája szabatos nézetével szemben ismételve hangsúlyoznom kell azt, a mit mondottam, hogy én a minister hatalmi és működési körében nem tudok különbséget tenoi a legfőbb kegyúr megbízottjának és a ministernek hatáskörébe eső dolgok közt. (Úgy van! la

1 felöl.) Mindaz, a mit mint minister ministeri hatalmánál és hatáskörénél fogva kezel és igazgat — és itt semminemű különböztetést el nem fogadhatok — mindaz ellenőrzése alá tartozik az országgyűlés mindkét házának, ennek a magas háznak is. A mi az intézkedést illeti azokban az ügyekben, a mi az ellenőrzésen túlmegy, erre nézve én itt semminemű véleményt nem mondtam; arra nézve is meg van álláspontom és nézetem, de nem látom szükségesnek, hogy itt controversiát kezdjünk. Ismétlem azonban, hogy nem fogadhatom el azt a tant, hogy Magyarország cultus- és közoktatásügyi ministere "nem mint minister, hanem mint megbizottja a legfőbb kegyúrnak, tehát ministeri hatalmától, állásától különvált, elválasztott minőségben folyna be ezen alapok kezelésébe és igazgatásába, valamint nem fogadhatom el annak további következményét sem, hogy ebbeli működése és ténykedése ne tartozzék éppen ugy, mint egyéb ténykedése, a törvényhozás két házának ellenőrzése alá. (Helyeslés bal felöl.) Zichy Nándor gr.: Én nagyon bocsánatot kérek, hanem ez a kérdés sokkal messzebb vitetett, mintsem hogy azt itt röviden elejthetőnek tartanám. A házszabályoktól és a szokásjogtól már eltértünk, midőn az előző nap gyűlésében fett egyszerű beszéd közbeni kijelentésemre a nagyméltóságú főrendiházi tag és előbbi cultusminister személyes kérdésben szót emelt. Némi részben eltértünk már, midőn a t. volt cultusminister ur, a ki tegnap az egész idő alatt jelen volt, a mai napon ujabban feléin fordította ismét logikáját; de még messzebb eltértünk, midőn oly kérdéseket méltóztatnak feszegetni és olyanokban történik a minister ur részéről határozóit állásfoglalás, a melyek megoldása a mai napirenden határozottan nincsen. Én tehát azt hiszem, hogy csak ezen kellemetlen incidens befejezéséhez járulok, midőn kijelentem, hogy a minister urnak ez alkalommal e tárgyra nézve történt nyilatkozatát e házban nem történtnek tekintem. (Derültség.) Keglevich István gr.: Méltóságos főrendek ! . . . Elnök: Engedelmet kérek, de ezen kérdés tárgyalása a mai napirendre nincs kitűzve. Ennélfogva áttérünk a napirendre. Következik a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat 6. szakasza. Gáll József jegyző (olvassa a 6. szakaszt). Gyula! Pál jegyző: Román Mirón román metropolita! Román Miron román metropolita: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Az átalános tárgyalás folyamán, bár okom és kedvem lett volna^ nem szólaltam fel. Nem szólaltam fel egyrészt a még hátra levő törvényjavaslatok tárgyalására rendelkezésünkre álló idő viszonylagos rövidsége miatt, másrészt pedig azért, mert a törvényjavaslatra vonatkozó nézeteimnek nagy részét méltóságos püspöktársaim megelőzőleg már kifejtették volt. De nem mulaszthatok el e szakasznál egy rövid megjegyzést és egy kis módositvány javaslását. Tudva van ugyanis az, hogy a hazai görögkeleti egyház úgy is, mint episcopalis egyház, az országos szervezeti viszonyokra vonatkozó 8*