Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-64

LXlv". ORSZÁGOS ÜLÉS. 41 zottan nem válaszolnék. Nem tartozón! azok közé, a kik azt á jogot veszik igénybe, a melyet az előttem szólott nagyméltóságú Zichy Nándor gróf ma gyakorolni jónak látott, hogy én a lelkülete felett ítéljék azoknak, a kik velem ellenkező nézeten és ellenkező politikai állásponton vannak; ő igénybe vette ezt a jogot és ő azt mondta, hogy ezen törvényjavaslatok autorai nagy részének lelkiismerete szerint készültek ezek, arra a czélra, hogy a vallástalanságot terjeszszék és diadalra juttathassák. Méltóságos főrendek! Én a politikai vitában égyátalában nem vagyok érzékeny és én részemről, bár az ilyen kifakadásban azoknak a határoknak, a melyeken belül egymás egyénisége iránt tisztelettel tartozunk, túlhágását látom, de a miatt éppen nem panaszkodom. Én nem a lelkülete felett akarok itélni a nagyméltóságú grófnak, én senki irányában ezt igénybe nem veszem; de azt mondom, hogy az a politikai irány, a melyet a nagyméltóságú gróf képvisel, az a vallási türelmetlenségnek és a politikai türelmetlenségnek kiengesztelhetetlen politikája, (Élénk helyeslés és tetszés balfelől.) a melyről én azt hiszem, hogy mig ezt az országot az a meggyőződés, az az érzés fogja vezetni, hogy ennek az országnak a maga, minden veszélyeket leküzdő igazi ereje, polgárainak valláskülönbségek által nem befolyásolt összeforró lelkesedésében áll, (Tetszés balfelől.) mig abban keressük fennállásunknak, fejlődésünknek és felvirágzásunknak biztosítékait, hogy a hitbeli különbségek daezára együtt tudunk érezni és cselekedni: addig el kell fordulnunk attól a politikai iránytól, (Úgy van! Úgy van! Tetszés balfelől.) a mely a vallási türelmetlenséget a közélet és a politika terére akarja átvinni, és ebből az alapból a politikai türelmetlenséget, sőt gyűlölséget nagyra nevelni. Országunk egész története azt tanúsítja, hogy a valláskülönbségnek nem szabad a politikai élet alapjául szolgálnia, nem szabad, hogy megzavarja a polgári együvétartozás érzetét, nem szabad, hogy a polgári és politikai élet terén gátul szolgáljon az Ország politikai szükségeinek felismerésében közkötelességek terén az együttműködés erélyes megvalósításában. (Úgy van! Tetssés balfelől.) FŐRENDI NAP1Á 1892—97. IV. KÖTET. A nagyméltóságú gróf politikai iránya nem a mi irányunk, és biztos örömmel mondom azt, hogy nem annak az iránynak jósolok Magyarországon jövőt, nem abban az irányban és annak erősödésében fogja a nemzet keresni és találni tömörülését és az ország felvirágzását, hanem egyedül csak abban az irányban, melynek mi is a konnánypadokon igénytelen szószólói vagyunk, és a melyet a maga erejében és lelkesedésében minden ellenkező törekvés daczára — merem mondani -— a nemzet fel is karolt és remélem, diadalra is fog juttatni. (Zajos helyeslés és tetszés balfelől.) Ő nagyméltósága szives volt felemlíteni egész seregét a politikai vádaknak. Az első abban áll, hogy itt a kereszténység ellen van a harcz megindítva, és ezek a törvényjavaslatok nem egyebek, mint megtámadásai a kereszténységnek, annak aláásására irányzott kísérletek. Hát nekem az ellen, hogy erről az oldalról fogja fel és igy itéli meg a kérdést — miután az a szabad megítélés körébe tartozik — semmi kifogásom. De e hazában ő nagyméltóságán és azokon kivül, kik úgy vélekednek, mint ö, még vannak keresztények, kiknek szintén van keresztény érzületök, van irányuk és meggyőződésök és nem is hiszem, hogy ö egyátalán jogosítva volna Magyarország római katbolikus polgárai nevében beszélni, mert a tények kiáltőlag tanúsítják, hogy ebben az irányban nem irányadójok s nem vezérök s remélem, hogy sohasem is lesz az. (Zajos tetszés és helyeslés balfelől.) E napokban és ma is mindenki hallotta és ő excellentiája is, hogy igen sok, legalább is annyit érő keresztény lelkiismeret meg tud nyugodni ezen törvényjavaslatokban, azok nem látnak benne az állam keresztény polgárai elleni támadást, nem látják azon gonosz következményeket sem, a melyekre nézve a megítélés szabad, de a melyeket, mint rossz következményeket, a szerzők akaratának imputálni — gondolom — már annak a túlságos szabadságnak igénybevétele, melyet különben a lelkiismeret terén olyan aggodalmasan akar megszorítani. (Élénk tetszés és derültség balfélő!.) Azt méltóztatott mondani, hogy a kormány corruptióval bírja a többséget, hogy a 6