Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-64

LX1V. ORSZÁGOS ÜLÉS. 37 nek, hanem a benső erő fokozásának tekintem, mert vallásunk ereje nem a számarányban vau, hanem azon benső meggyőződésben, mely egyházunk hitelveiben gyökerezik. Ha valamely egyháznak hivei szivöknek minden érzésében, leiköknek erős meggyőződésben át vannak hatva vallásuk igazságától, az az egyház nem veszhet el, az az egyház leolvadhat csekély számra, de fenmarad, és az többet ér, mint a nagy szám, melynek jelentékeny része belsőleg különben sem tartozik az egyházhoz. (Élénk helyeslés balfelól.) Még egyet jegyzek meg Szász Károly püspöktársamnak. Tekintsünk csak a kereszténységnek három első századára, mennyi minden veszedelmen, küzdelmen ment keresztül a kereszténység ebben a három században A tiz nagy üldözés közül csak keltőt említek fel, a Néró és Diocletian idejében való ^üldözést. De a kereszténységet megsemmisíteni nem lehetett, fentartotta azt az a benső erő, mely a keresztény vallásban van. Én nem félek attól, a mit Zichy Nándor ő nagyméltósága mondott, hogy e törvényjavaslat által a kereszténység van megtámadva. Nem félék ettől azért, mert a keresztény vallásban rejlő benső erő fenn fogja tartani a kereszténységet, és nem fog elenyészni azért, mert a felekezetenkivüli állást ez a törvényjavaslat megengedi. De elfogadom a törvényjavaslatot azért is, mert a pi;otestantismus mindig a gondolat, az érzelem, a lelkiismeret szabadságát hangoztatta. Mikor az alkotmányért vívatott a harcz, ugyanakkor a gondolat és lelkiismereti szabadság biztosításáért is vívatott az. Gondoljunk a protestantismus üldöztetésére, a mikor papjaikat gályarabságra hurczolták, egyeseket bebörtönöztek, sőt egész faluk kénytelenek voltak lakhelyöket otthagyni és más helyeken nagylelkű földesuraknál keresni lakhelyet. Ezek között egy egész község kiűzött lakóit éppen a Zichycsalád telepitette meg birtokán. Hiába erőszakolják a lelkiismereti szabadságot, ez a lélek világához tartozik, és olyan szentség, a hova az államhatalom keze el nem érhet. A lelkiismeret szabadságát nemcsak egyes létező felekezeteknél, hanem az egyeseknél is tisztelni kell. Ezt a szabadságot megsérteni, az az ellen küzdőnek segédkezet nyújtani az államhatalomnak nem feladata. Én egész meggyőződéssel mondom, hogy nem látok veszélyt a törvényjavaslatban, ugyanazért a törvényjavaslattal, mint a mely álláspontomnak megfelel, a mely a lelkiismereti szabadságot egyesek részére is biztosítja, mely a protestáns egyháznak egyik fő alapelve volt, s a melyet ha elvetne, egyesektől, vagy felekezetektől megtagadna, akkor létjogosultsága szűnnék meg, a törvényjavaslattal szemben nem foglalhatok állást. Ha most mi a szabadság ellen fordulnánk és a törvényjavaslatot elvetnők, akkor a proteslantismusra lehetne alkalmazni, a költőnek I. Napóleonra vonatkozó költeményét : »Őt elitélte a sors, az igazság, isteni törvény: mert a szabadságnak gyermeke és gyilkosa volt.« A protestantismust a szabadság szülte s nem fordulhat szülője ellen. Én nem fordulok ellene, én a törvényjavaslatot úgy átalánosságban, egészében, mint III. fejezetét is elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Szász Károly: Engedelmet kérek, az előttem szólott t. főrendiházi tag úrnak személyemre vonatkozó némely észrevételére egy pár szót kívánok röviden mondani. (Halljuk \) Ő méltósága úgy tüntette fel az én tegnapelőtti beszédemben elfoglalt- álláspontomat, mintha én a vallásszabadság, sőt mintha a haladás ellen szólottam volna. Beszédemnek a törvényjavaslatról átalánosságban szóló részében világosan megmondtam, hogy a törvényjavaslatot és abban a vallás- és lelkiismereti szabadság alapelvét elfogadom; egészen világosan megmondtam, hogy örömmel üdvözlöm azt a haladást, a mely szerint ez a törvényjavasat a lelkiismeret szabadságát proclamálja, a bevett vallásfelekezetek számát egygyel szaporítja, az elismert vallások intézményét, mint a haladás követelményét, a szabadság egyik vívmányát életbelépteti. Ugyanazon nézeteket, melyeket ő méltósága szebben és ékesszólóban elmondott, én is nyilvánosan hangoztattam; csak egy intézményét elleneztem a törvényjavaslatnak, mert az azon haladásnak állja útját, a melynek egész életemben pártfogója, részese voltam és elégségesnek tartom törvényhozási szempontból csak az egyik intézményt léptetni először életbe, mert