Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

10 LXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. »semmi vallást« is s ugyanegy léiekzettel recipiálja az izraelitákat. Az egyik ajtón befogadja, a másikon kiereszti, mert hiszen az atheismus a mózesvallásnak épp oly ellensége, mint a kereszténységnek. Meghatározza/körülírja egyik törvényben a korlátokat, melyek közt befogadja az izraelitákat s a másik törvényjavaslatban desavouálja e korlátok létezését. Az egyikben ad jogot, hogy az izraelita már most büszke lehet, hogy a keresztényekkel egyenrangú, a másikban lerontja a kereszténységet. Egyikben bekivánja az alakulandó új vallások hitczikkelyeit s az új credonak csak akkor ad jogosultságot a létezésre, ha benne nincs olyan, a mi az államot veszélyeztetné; a másikban mit sem gondol azzal, hogy a felekezeteken kivül álló hisz-e, vagy nem hiszen, van-e egyátalán vallása vagy nincsen ? programmot természetesen tőle nem követelhet, mert nincsen. Félni egyfelől az újonnan keletkezhető vallásoknak esetleg veszélyes dogmáitól és inquisitori hatalommal dönteni a lelkiismeret jogai felett, másfelől pedig souverain közönynyel nézni, miként szaporodnak a felekezeten kivül állók: ebben nincsen következetesség és csak félni lehet, hogy az élet logikája iszonyú leczkében fogja tudomásukra hozni a liberális államférfiaknak, hogy talán még sem jő a féket úgy megereszteni, mert a secta secta marad, ha istentelen is s hogy az államnak szigorú kötelessége őrködni, hogy e tekintetben is semmiféle tényező se vonhassa ki magát ellenőrzési joga elöl. Mert az emberek vallási nézetei szabályozzák rendesen egyéb nézeteiket is, visszahatnak egész szellemi életökre, jellemökre, gondolkodásmódjukra. Ez által a vallás szellemi hatalommá válik a közéletben és az állami hatalomtól különböző szellemi hatalom jelentkezik, melylyel az államnak számolnia kell. Teljesiti-e az állam kötelességét, ha oly tényezőt megtűr, mely minden vallást aláásással fenyeget ? Voltak és lesznek a társadalomban egyesek, a kik a tengerbe dobják hitöket, mint fölösleges terhet az élet hajóján. 1623-ban magában Parisban ötvenezer ember irattá be magát a népszámlálás alkalmával atheistának. Ilyen jelenségek mindig fognak előfordulni; hanem az, bogy egy nemzet törvénybe igtassa a vallástalanságot, mert a felekezetnélküliség az, ez csak egyszer történt a világesemények folyamán Francziaországban, de akkor e különben nemes nemzet a forradalom szenvedélyei által az őrjöngésig volt felkorbácsolva. Azt mondják: ezek után is csak kivételes esetek lesznek. Megengedem. De egy törvényhozónak nem szabad kivételes eseteket vennie alapul egy átalános veszélyt rejtő törvény alkotására. A ratio legis a közszükségletben fekszik. A törvényhozóra nézve nem a theoreticus eszmék, bármily tudományos színezetűek is legyenek azok, hanem a gyakorlati élet a szabályozó, irányadó. Törvények, melyek nem egyeznek a nép szokásaival, gondolatmenetével, erkölcsi igényeivel, melyek — hogy úgy mondjam — nem nőnek ki valamely átalában érzett szükségletből, vagy nem pótolnak tagadhatatlanul létező hiányt, az ilyen törvények vagy meddők, vagy éppen veszedelmesek, mert provocáló ingerrel birnak. Végül még egy észrevételt. Az állami anyakönyvek vezetéséről szóló törvényjavaslat szerint a könyvelő csak a születést és nem egyszersmind a keresztelést constatálja; ennélfogva a keresztelési kényszer megszűnik, ez által számos gyermek kereszteletlenül maradván, a pogányságnak egy új neme fog keletkezni s az állam nagy zavarban lesz arra nézve, mily categoriába sorolja az igy keletkezett felekezetlenségeU Még sok kérdést lehetne fölvetni, a casuisticának egész tömkelege a gondolkozó elé tódul; de a jövőt eltakaró chaosból csak egy domborodik ki. mint bizonyos és ez az, hogy ezen törvényjavaslatok megrendítik a nyolczszázados alapot, melyen Magyarország vallási, erkölcsi, politikai szervezete nyugodott; eltérés történik azon iránytól, mely eddig a nemzet fejlődését szabályozta s a magyar gondolkozással, a magyar érzelemmel, a magyar eddig minden idegenszerű beavatkozást kizáró családi bensőséggel éppen ellenkező intézmények erőszakoltatnak fel, melyek szétrobbantják ama gyűrűt, mely a magyarságot összetartotta és egy nemzetté tette; a cosmopoliticus leszűrődés lassú, de csalhatatlan hatásában megmásitandja a nemzettestben keringő vért, a magyar elem