Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-68

136 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. a közigazgatási reformot bevárnék és ehhez füznők az anyakönyvi intézménytNagyon sokszor hallottuk már, méltóságos főrendek, ezt az ellenvetést. Átalánosan elterjedt nézet az, hogy a közigazgatási reform nélkül az állami anyakönyvek institutióját czélszerűen meghonosítani nem lehet. Méltóságos főrendek ! Vizsgáljuk meg ennek az ellenvetésnek a magvát és nézzük meg, hogy min alapul ez a kifogás? Ez a kifogás azon gondolaton fordul meg, hogy az állami anyakönyvi institutió szoros összefüggésben áll az állami administratió szervezetével, hogy czélszerűen csak az állami, jelenleg meglévő közegek bízhatók meg az állami anyakönyvek kezelésével. És nem csodálkozom, hogy ez a vélemény átalánosan elterjedt. Okát is tudom adni; mert ott, a hol az állami anyakönyvi institutió először lépett életbe, t. i. Francziaországban, melynek ebbeli intézményei átalánosan ismeretesek, az állami anyakönyvi institutió csakugyan szoros összefügggésben van a községi intézményekkel, még pedig nemcsak annyiban, hogy ott az állami anyakönyvek vezetője maga a maire, hanem miként már a bizottsági tárgyalások során is röviden ráutaltam, azért is, mert az állami anyakönyvi institutió azon sajátságos fejlődésénél fogva, melyet az Francziaországban vett, a községeknek egyik jelentékeny bevételi kúhorrása ésigyott részint a törvények, részint a kifejlett praxis által annyira összeforrt a községi inslitutióval, hogy attól külön sem választható. De, méltóságos főrendek, mindamellett, hogy ez Francziaországban így van, bátor vagyok arra utalni, hogy az állami anyakönyvi institutió szervezetének, az a szoros kapcsolat, mely a községi institutió és az állami anyakönyvek között van, csak egyik és pedig nem is megfelelő módja. Másutt, is meghonosították az állami anyakönyveket, de nem követték Francziaország példáját, hanem az állami anyakönyvi institutiót függetlenül a községi szervezetből léptették életbe s nem hozták azzal oly szoros kapcsolatba, mint Francziaországban; sőt a germán nemzeteknél Angliában és Németországban az állami anyakönyvi institutió nincs ily szoros kapcsolatban a községi szervezettel. És ha a népesség számát nézzük, a melynél az állami anyakönyvvezetés a községi szervezettel összeforr és ha vizsgáljuk, hogy hol van különválasztva : azt fogjuk látni, hogy a lakosság túlnyomó nagy számánál az külön van választva. Méltóságos főrendek! Mire vezethető vissza az, hogy a ma felszólalt méltóságos főrendek közt is ketten, csak az állami administratió behozatala után tartják czélszerűen behozhatónak az állami anyakönyvi institutiót? Felfogásom szerint ez magára az anyakönyvi intézményre nem vonatkozhatik, mert ha egy szervezetet meg akarunk bírálni, mindenekelőtt magát az intézményt kell megbírálni s csak azután vizsgálandó meg az, hogy ezen szervezet végrehajtását minő közegekre bizzuk ? Ismétlem, nem magában a szervezetben, de a szervezet objeetiv dispositióiban kereshető annak oka, hogy miért találkozunk azon ellenvetéssel, hogy csak az állami administratió rendezése után lehet czélszerűen az állami anyakönyvi institutiót életbeléptetni. Ez oda vezethető vissza, hogy azon méltóságos főrendek, a kik ma ezen gondolatnak itt kifejezést adtak, azon meggyőződésben voltak, hogy azokat a közegeket az állami administratió behozatala után már készen fogjuk találni. De kizáija-e ez a tekintet azt, hogy már ma kiszemeljük ezen közegeket? Hiszen semmiféle törvény és így az állami administratióról szóló törvény sem fogja egy csapással az ezen országban rendelkezésre álló közegeket megváltoztatni. Azok, a kiket az állami administratió igénybe fog vehetni, ma is megvannak, nem kell várni az állami administratió behozataláig, csak jól meg kell válogatni azokat. Ez munkával jár, ez terhes feladat, de akárki lesz az, a ki az állami administratiót életbe fogja léptetni, nem kell-e majd neki épp úgy e terhes feladatra vállalkoznia és a közegeknek ezen kiválasztása nem fog-e az átalános administratió érdekében is állani? Hisz a ki jó közigazgatási tisztviselő, az bizonyára jó anyakönyvvezető is lesz és a ki nem lesz jó anyakönyvvezető, egyátalában véve nem is jó közigazgatási tisztviselő. Azon álláspontból kiindulva tehát, a melyre azon méltóságos főrendek, a kik az ellenvetést teszik, helyezkedtek,