Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-67
120 LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. melyet tegnap telt és a melylyel kapcsolatosan subjeetiv és objectiv álláspontját jelezvén, azt mondotta, hogy ő nem subjective beszél, hanem mint egy felekezetlen állam kormányának tagja, objectiv álláspontot köteles elfoglalni. Nagyon természetes, méltóságos főrendek, hogy én tegnap tartott beszédemet el nem mondhattam volna, ha subjeetiv álláspontot foglaltam volna el e kérdésben. Én is teljesen objectiv álláspontot foglalok el és arra vonatkozólag, hogy a hittani tanítás tekintetében mintegy szükséges eriteriumokat, a mint az indokolásban van, állítani kötelessége az államhatalomnak a vallások megítélését illetőleg: ezt annyiban nem fogadhatom el, mert a hittanitás az iskolában kötelező tantárgy; de az, hogy Péter, Pál micsoda hitlant tanul, az a felekezetlen államhatalom előtt teljesen közömbös. Csak az az egy szükséges, hogy az illető hittant tanuljon, vagyis a hittan oly köteles tantárgy lévén, mint a história vagy a számtan, vagy akármelyik más: szükséges, hogy ezt tanulja. Már most, ha a gyermek odahaza neveltetett a szülők által bizonyos vallásban, éppen ellenkezőnek tartanám a törvényjavaslatban felhozott érvekkel, hogy ő eltérítve a szülői házban hat éven át nyert neveléstől, most egészen más hittant tanuljon. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Hat éves koráig nem igen tanul hittant! Vaszary Kolos bibornok herczegprimás: A mi illeti ő nagyméltóságának, a veszprémi püspöknek az indítványát, én nem annyira az állami közegeket, mint inkább a házasulandókat látnám a törvény rendelkezése által megterhelve. Méltóztassanak venni, hogy csak egy megyében milyen messzire van sokszor a főszolgabírói lakás, a járásbirói lakás és a mi népüük többnyire télen, farsangban szokott házasodni. Hogyan menjen ő oly messzire? Ha tehát ő méltósága, a veszprémi püspök indítványa el nem fogadtatnék, bátorkodom én Eötvös József báró, vallás- és közoktatásügyi ministernek az 1868. évben előterjesztett törvényjavaslatának 13. szakaszát ajánlani; ez igy hangzik: (Olvassa) »Vegyes házasságban élő házastársak egyező, akár Írásban, akár két hiteles tanú előtt, élőszóval is nyilvánított akarattal mindkét nembeli gyermekeik vallásos nevelése iránt szabadon rendelkeznek.« Szilágyi Dezső igazságügyminister: Ki előtt nyilvánítják? Nem értettem jól. Vaszary Kolos bibornok herezegprimás: Akár írásban, akár két hiteles tanú előtt. Elnök: Kivan valaki szólani? Szilágyi Dezső igazságügyminister: Igen, én kérem, rnert ez uj indítvány. Elnök : Ez azon esetre szól, ha el nem fogadtatnék a veszprémi püspök indítványa. Fel fog olvastatni az indítvány. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa az indítványt). Elnök; Engedelmet kérek ő eminentiájától, ez jön a harmadik és negyedik bekezdés helyébe? Vaszary Kolos bibornok herezegprimás: Igen! Elnök: Az igazságügyminister úr kivan szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kérem, méltóságos főrendek, az eredeti szöveg fentartását. Hiszen az eredeti szövegnek egyik fő alkateleme az, hogy közhitelű okirat jöjjön létre és pedig közhitelű személy előtt; márpedig abban a hiteles tanú kifejezésben annak a hiteles szónak tulajdonképen juridicai értelme nincs is, hanem a lényege a dolognak abban áll, hogy közhitelű, azaz olyan közokirat jöjjön léire, a mely a maga tartalmát bizonyítja. Ezt nem lehet elejteni. Hogy ez közokirat legyen, kell hogy oly orgánum előtt jött légyen létre, a mely az okiratnak azon characterét megadhatja ; ezért, kérem, méltóztassanak az eredeti szöveget fentartani. Elnök: Kiván-e még valaki szólani?. Ha senki sem kíván szólani, a vitát, berekesztem. Fel fogom tenni a kérdést. (Zaj.) Kérek egy kis figyelmet. Mielőtt a kérdést felteszem, legyen szabad egy kis fejtegetést előrebocsátanora. A házszabályok 156. §-a szerint a módositványok közt elsősége van azon módositványnak, a mely az eredeti szerkezettől legtávolabb áll és a közeledési fokozat szerint történik a mődositványok felett a szavazás. A beadott mődositványok egyike a másikát nem zárja ki és fokozatot köztök alig lehet
