Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-67

118 LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. kötelességszerű eljárásukba vetett hit folytonosan erősödik, hogy ezek már hivatásuknál fogva is a legnagyobb objeetivitásra vannak indíttatva. Ezek a közegek, a kik elő vannak sorolva, perenkivüli cselekményeket végeznek. Előttök lehet végrendeletet tenni, egyezségeket kötni. És a járásbíróságok a közönséggel a legszorosabb érintkezésben vannak. Senki sem állithatja, hogy nem teljesen alkalmasak a felek akaratát felfogni és szabatosan írásba foglalni. Mindent összevéve, azt tartom, hogy a tárgyilagos okok a mellett szólnak, hogy tartsuk meg azon közegeket, melyek a törvényjavaslatban ajánltatnak. Határozottan elvi nagy változtatásnak kell tekintenem ö méltósága a veszprémi püspök úr indítványának elfogadását, ez versengéseket, bizalmatlanságot idézne elő és felekezeti súrlódások bő forrása volna. (Helyeslés balfelöl.) Ez pedig senkinek sem lehet czélja, a ki ezen törvényjavaslatot tegnap átalánosságban elfogadta. Ezért kérem ő méltóságának módositványával szemben az eredeti szöveg megtartását. (Helyeslés balfelöl.) Kérnem kell még a »törvényesen elismert« kifejezés megtartását is. Ezen törvényjavaslat, ha abból most kiválasztjuk a felekezeten kívüliek gyermekeire vonatkozó intézkedésekot és érdemileg azokra vonatkozólag nem határozunk, vonatkozni fog a keresztény bevett felekezetekre és az izraelitákra. Mert daczára annak, hogy tegnap a receptió megbukott, azon gyöngéd felkarolás folytán, melyben sok oldalról részesittetett, egy tényt nem lehet tagadni: azt, hogy az izraeliták törvényesen elismert felekezetet képeznek. Ez benne van egyebek közt az 1878-iki büntető törvénykönyvben és nekik, mint törvényesen elismert felekezetnek, ugyanazon büntetőjogi védelem van adva, mely megadatott a bevett felekezeteknek. Minthogy pedig a főrendiház által elfogadott törvényjavaslat a házassági jogról nem ismeri többé azt a házassági akadályt, mely keresztények és nem keresztények közt a jelenlegi jog szerint fennáll, minthogy a főrendiház kétségkívül a törvényjavaslaton kivül korábbi határozatával conformis álláspontot akar elfoglalni, ennélfogva én határozottan kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak itt a »törvényesen elismert« kifejezést úgy, a hogy van, fentartani, (Helyeslés bálfdSl.) mert azon dispositiók nemcsak azon házasságokra, illetőleg szülőkre fognak vonatkozni, a kik különböző bevett keresztény felekezetekhez tartoznak, hanem azokra is, a kik közül az egyik keresztény bevett felekezethez tartozik, másik pedig a törvényesen elismert felekezethez, azaz az izraelita valláshoz. Ebből természetesen következik, hogy nem fogadhatom el Zichy Nándor gróf ö nagyméltóságának azon további módositványát, hogy a harmadik sorban ezen szó után »anya« tétessék »keresztény«. Ez, mint már meg volt magyarázva, nyíltan nem jelentene egyebet,mint azt, hogy az egyenlőség mértékét nem akarjuk alkalmazni az izraelitákra. És ez az, a mi megint elvi álláspontunkba ütközik, mert a mi álláspontunk az, hogy a bevett vagy törvényesen elismert egyházakhoz tartozó vegyes házasságbeli szülők közös megegyezéssel az itt megszabott formák közt és közegek előtt megegyezhetnek gyermekeik vallásos nevelésére nézve és nem szabunk nekik más korlátot, mint azt, hogy az atya vagy anya vallását követhessék. Erre nézve megegyezhetnek, de ebből egy törvényesen elismert felekezetet kirekesztem és azt mondani, hogy az ezen vallásban való neveltetésre nézve pedig nem egyezhetnek meg, ez ellenkezik azon elvi állásponttal, a melyet nemcsak ennél a javaslatnál, de a méltóságos főrendek bölcsen méltóztatnak tudni, minden javaslatnál elfogadtunk. Ennélfogva, méltóságos főrendek, sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy akár a veszprémi püspök ö méltóságának, akár Zichy Nándor gróf ő nagyméltóságának bármelyik módositványát elfogadhassam, hanem abban az értelemben, mint azt t. barátom, a vallás- és közoktatásügyi minister úr kifejtette, abban az értelemben való különválasztásra irányzott módosítást hajlandó volnék elfogadni, eshetőleg pedig kérni fogom az eredeti szöveg fentartását. (Helyeselés.) Gyulai Pál jegyző: Ifjabb Széchenyi Imre gróf! Ifj. Széchenyi Imre gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! A veszprémi püspök ő nagyméltőságának módositványához, sajnos, nem járulhatok, mert meg vagyok győződve, hogy az az ellenszenv, melylyel protes-