Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-66

LXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 105 sággal járjon, hogy ha az egyik felekezet egy más felekezet hivét magához csatolja, magához vonzza, arról a másik felekezetnek is tudomása legyen. Ez a törvény alapelve, mely az áttérésekre vonatkozó intézkedésekben világosan ki van°~'fejezve. Már most, mélt. főrendek, a midőn a csecsemők vallásáról van szó, természetes, hogy első sorban a szülők jönnek tekintetbe, mert azt nem lehet kívánni, hogy magok az illető csecsemők értesítsék az egyik vagy másik felekezetet, melyhez csatlakozni akarnak. A szülőknél magánérdekek foroghatnak fenn, melyeknél fogva ők azon elhatározásukat, mely nem felel meg a törvény rendelkezéseinek, magok még sem akarják mintegy nyilvánossá tenni. A törvény azon elvéből tehát, melyen felekezetek közötti béke mintegy sarkallik, hogy tudniillik, ha egy felekezet híveket szerez, a másik felekezetnek joga van, hogy arról tudomást szerezzen, ezt kellett egy vagy más alakban, törvény vagy rendelet alakjában kifejezésre juttatni, ha nem akartuk az országban törvényesen bevett vallásfelekezetek közötti jó harmóniát a megzavarás veszélyének kitenni, Én, mélt. főrendek, ismételten elismerem a szülők feltétlen jogát ahhoz, hogy gyermekeik vallásáról szabadon intézkedhessenek. Oly jognak, oly erkölcsi momentumnak tartom ezt, a melyet elidegeníteni nem lehet. Erre nézve csakugyan igen szépen nyilatkozott a német birodalmi törvényszék, mert ez több a jognál, mert ez a szülők és gyermekek közötti viszonynak inkább erkölcsi, mint jogi oldalához tartozik. Mélt. főrendek! Méltóztassanak már most megengedni, hogy e kényes kérdéssel kissé bővebben foglalkozzam. Igyekszem ezt lehető kimélettel tenni oly értelemben, hogy a dolognak kelletén túl felekezeti oldalát kiemelni nem akarom, de nem térhetek fölötte napirendre. A vallásfelekezeteknek azon joga, sőt a mint mondottam, saját szempontjukból kötelessége, hogy tanaiknak proselitákat csináljanak, híveket szerezzenek, lehetőleg oly módon, oly eszközökkel gyakorlandó, hogy az a felekezeti béke megzavarására ne vezessem. A vegyes házasságból származó gyermekek egy vagy más felekezetekhez való csatolására nézve a proselitaFŐRENDI NAPLÓ 1892 — 97. IV. KÖTET. csinálást, e magában véve megengedett, sőt felekezeti szempontból kötelességszerű ténykedést oly módon gyakorolták, hogy az a felekezetek békéjét megzavarhatta, a felekezetek közt a féltékenységet joggal felkölthette, sőt a családok békéjét is megzavarhatta. Titkos ígéretek, ezen titkos ígéretek alapján a gyermeknek egy más felekezet lelkésze által való megkeresztelése s megtagadása annak, hogy erről a másik felekezet értesíttessék, bárhol, bármely felekezet körében történt legyen is, mindig oly dolog, a mely a felekezetek békéjét megzavarhatja. Ez tehát hazafiatlan tett. A törvényjavaslat, mélt. főrendek, úgy, amint van, s ha igy fogadtatnék el részleteiben is, nem lesz alkalmas arra, hogy a keletkezett sajnos súrlódásokat lényegesen csorbítsa vagy egészen elenyésztesse. A törvényjavaslatnak egyik elve az, hogy a szülők gyermekeik vallásáról szabadon intézkedhetnek, de mikor? Akkor, a mikor ők még csak esetleg leendő szülők. A jegyesekre ruházza ezt a jogot, tehát a lehető legalkalmatlanabb pillanatban arra, hogy az az elhatározás, a melyre jutnak, mindenképen szabad elhatározásnak tekintessék. Én nem jogilag értem, hogy a lehető legalkalmatlanabb pillanatban arra, hogy ők ezen fontos elhatározást egy bizonyos elfogultság nélkül tehessék meg. Az ily elhatározás erkölcsi értéke attól függ, hogy az jól meggondolt és szabad elhatározás legyen. A törvényt úgy alkotni meg, hogy kiválasztassák az a pillanat, a midőn lélektani okoknál fogva ez az elfogulatlan, szabad elhatározás a legkevésbé lehet meg az illető felekben, szerintem a kérdés megoldásának nem szerencsés kísérlete. A jegyesek ezen igéretét pedig a törvény olyannak akarja tekinteni, a mely többé meg nem változtatható, kivévén egy bizonyos esetben, de azon egy kivételtől eltekintve, egyszer s mindenkorra szól a megállapodás. Nem tudom, sokat gondolkoztam felette, hogy én ezt a megállapodást, a melyet a törvény contemplál, a gyermekek vallására nézve minek is vegyem. Jogügylet-e az t Nem. Kétoldalú jogügylet? Talán az sem. Hiszen a két fél — gondolom — egymásnak tesz ígéretet; nem egy harmadiknak. Ekkor tehát egymást fel 14