Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-68

134 LXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Én tehát, mert ezen törvényjavaslatot idő- I előttinek tartom, meri politikailag megnyugvással meg nem szavazhatom, mert azt az ügy kellő elintézésére megfelelőnek nem tartom, mert azt látom, hogy azt erőszakolják azért, hogy a legutóbb elfogadott boldogító polgári házasságot érvényesíteni lehessen és mert én ehhez segédkezet nyújtani nem akarok : azt a tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Éljenzés jobbfelöl.) Gyulai Pál jegyző: Szapáry István gróf! Szapáry István gr.: Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos főrendek ! Az állami anyakönyveknek ily alakban való behozatala nézetem szerint nem egyéb, mint bosszúpolitika szüleménye az egyházak ellen első sorban és a jelenlegi társadalmi rend ellen másodsorban. Én már, méltóságos főrendek, sokat fordultam meg Magyarország legkülönbözőbb vidékein, de sehol földmíveléssel foglalkozók, sem zsellérek, sem iparosok nem is álmodtak erről és sokkal vallásosabb a nép semhogy egyházát és egyházszolgáit degradálni és az anyakönyvek vezetésétől megfosztani akarná. Azt hallottam, hogy ez szükséges haladás, a közvélemény követelménye. De hogyan alkotnak közvéleményt és hol ? Zárt ajtók mögött léteznek már minden városban titkos konyhák, hol az elvet főzik; magánosok újságokat vásárolnak össze, hogy ez elveket hirdessék, pedig becsületes jó journaíista más irányban nem irhát, mint lapja szellemében. Egy kis utczai mozgalmat is magokhoz ragadnak és kész a közvélemény. (Derültség jobbfelöl.) Ilyen közvéleményszörnyszülött volt az elkeresztelési kérdés is. A tegnapi nap, melyen a szülők joga gyermekeik felett elismertetett, bebizonyította, hogy elkeresztelési kérdés nem is létezett, csak beavatkozás volt a szülők természetadta jogaiba és az államhatalom túlkapása. Feladásokra, panaszos nélkül, közigazgatási úton bírságolták, börtönre Ítélték az egyház szolgáit, kik csak hivatalos kötelességüket teljesítették, midőn a szülők által hozzájok hozott gyermekeket megkeresztelték. Éppen igy állunk most a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal. Az állami anyakönyv mindig létezett a lakosság minden megterheltetése nélkül. Ezeket teljes szakavatottsággal az egyházak szolgái kezelték és ezentúl is kezelni fognák; évente a megyékhez is beküldték azokat. Ex lex emberek is mindig voltak mint például a nasarenusok, kiket állami és polgári kötelességeik teljesítésére kötelezni kell. Az anyakönyveket az ezekre vonatkozó adatokkal a közigazgatási közegek segélyével kiegészítették és igy meg volt a teljes állami anyakönyv, melyben az állam minden adófizetőjét és minden katonáját megtalálta, sőt minden iskola-kötelezett gyermeket és a gyermek szülei vallását. Rá fogunk jönni, hogy az eddigi rendszere az anyakönyvvezetésnek sokkal megbízhatóbb, mintha azok kezelik, kiket e hivatalra, mint mellékfoglalkozásra neveznek ki. Reá fogunk jönni, hogy 5000 kinevezett nem képes 10.000 parochiából származó ügy elintézésére, hogy a 800.000 forinton felül még minden városnak saját zsebéből civil parochiát kell majd felállítania. Rá fogunk jönni, hogy a szegényebb lelkészeket adóforint járulékból kell majd dotálni, még pedig évenkint fokozottabb mérvben kell veszteségeiket kárpótolni, hogy megélhessenek és végre rá fogunk jönni, hogy minderre semmi szükség sem volt. Engedjünk tehát még egy rövid időt a megfontolásra és kijózanulásra, szorítsuk kissé viszsza e rögtönzött versenyt az álliberalismus, az ál-szabadelvűség után. Várhat még egy kissé a polgári házasság törvényre emelése és életbeléptetése is, mert az állami közigazgatás behozatala nélkül az egyik is, a másik is nem egyebet, mint zűrzavart fog előidézni. A törvényjavaslatot átalánosságban sem fogadom el. (Helyeslés jobbfelöl.) Gyulai Pál jegyző: Szontagh Pál! Szontagh Pál: Nagyméltóságú elnök úr ! Méltóságos főrendek! Én az előttem szólott nagyméltóságú úrnak előadásából azt vélem abstrahálhatni, hogy igen jó kezekben látja letéve jelenleg az anyakönyvvezetés ügyét (tJgy van! a jobboldalon.) és hogy azt kár változtatni. Én szeriütem ellenkezőleg áll a dolog. Én példákat merek felhozni, ha kívánják, nevek megemlítésével, hogy miként vezettetnek jelenleg a matriculák. Én azt tartom, hogy azt az argumentumot, hogy az újonnan kinevezendő köze-