Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-41
XLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 77 birtoktest megvétetvén, az a most talán igen kicsiny és életképtelen község ily módon megerősíttessék és abba a helyzetbe hozassék, hogy közgazdasági és culturalis feladatainak megfelelhessen. Erre terjed ki ezen törvényjavaslat, a mely megszabja azon korlátozásokat és intézkedéseket, melyek akár az állam, akár magánosok által a telepítéseknél megtartandók. Felvettetett ezen törvényjavaslat előkészítésénél azon kérdés, hogy itt oly esetekben is, midőn egy vagy két ház szándékoltatik egy községben építtetni, nem fog-e a törvény rendelkezése arra is kiterjedni, például hogy a telepítő a területnek 5°/o-át culturális czélokra tartozik átengedni s hogy például a házépítésre vonatkozólag az illetőt segélyezze. Ez által a községek fejlődését nem hogy elömozditanók, hanem hátráltatjuk, hogy ha most ily esetekre is kiterjesztenők a telepítést. Ezért szükséges volt meghatározni azt a minimumot, melyen alul ily telepek vagy birtoktestek eladása, kiosztása nem esik a telepítés fogalma alá s a javaslatban ÍO ház vagy 10 telep tekintetik azon minimumnak, a melyen felül azután a telepítés e törvényjavaslat intézkedései alá esik, azon alul pedig nem. E felvilágosítás és talán megnyugtatás után kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak e szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha nem, kijelentem, hogy a szakasz el fogad tátik. Következik a 3. §. Bánffy György gr. jegyző: (Olvassa a 3. §-t, mely észrevétel nélkül élfogadtatik. Olvassa a 4. §-t). Zichy Antal! Zichy Antal: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem hallgathatom el aggályomat a 3. §. utolsó bekezdésére nézve. Az igaz, hogy szépen hangzik minden alkalommal a nemzeti irányt kiemelni, de a jelen esetben abban a véleményben vagyok, hogy az nem épen a legszerencsésebb ötlet volt és én a javaslat eredeti szövegét, a melyben ez benne nem volt, sokkal jobbnak tartom, mint a bizottság által megtoldott szövegezéssel. Azt mondja e szakasz, hogy: »A mennyiben az állam a telepítő, köteles a népoktatás olyan be rendezéséről gondoskodni, mely a nemzeti iránynak megfelel.« Ez az intézkedés, méltóságos főrendek, több kárt tesz, mint hasznot, mert ha én azt mondom ki, hogy csak az állam köteles a népnevelésnek nemzeti irányt adni, ezzel implicite azt is kimondom, hogy a többi telepítő pedig nem állam s így azoknak szabad a vásár, s azok nemzetiségi tekintetben azt tehetik, a mit akarnak, holott pedig, ha fontolóra veszszük a dolgot, az állani tekintetében intézkedni felesleges, mert az magától értetődik és szükségesebb volna a magán telepitőket arra utalni, hogy a nemzeti irányi, tartsák szem előtt. Mert képzelhető például olyan hatalmas, gazdag külföldi társulat, a mely telepítéssel foglalkozik. Vájjon engedjnnk-c annak szabad teret a nemzetiség szempontjából? Ez, azt hiszem, nem lehet a törvényjavaslatunk intentiója s azért azt kívánnám, hogy ugy e szakasznak 3-ik bekezdése, mint fölösleges, hagyassék ki, vagy hagyassanak ki e szavak: »A mennyiben az állam« s mondassák ki egyszerűen, hogy a telepítő — bárki legyen az — köteles a népoktatás olyan berendezéséről gondoskodni, mely a nemzeti iránynak megfelel. Azt hiszem, hogy ha az államnak parancsolhatunk, parancsolhatunk a magánosoknak is, E mondat kihagyását azért nem látnám semmiképen aggályosnak, mert van elég más mód és alkalom arra, hogy a népoktatás nemzeti irányáról gondoskodhassunk és törtónt is már e részben gondoskodás. Elnök .* Méltóztatik indítványt tenni ? Zichy Antal*. Igen. az utolsó bekezdés kihagyását indítványozom. Elnök: Akkor tessék az indítványt Írásban beadni! Bethlen András gr. földmívelósügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A mint méltóztatnak látni, az eredeti javaslatban ezen passus nem foglaltatott; ezen módosítás annak képviselőházi tárgyalása alkalmával tétetett. Részemről most sem mondhatok egyebet, mint azt, hogy superflua non nocent. Az igen természetes, hogy köztörvényeink a kormány feladatául tűzik ki a tanításnak nemzeti irányban való vezetését, nemcsak az állami, hanem a
