Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-39
XXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 ezen kérdést jogi természetére megvizsgáltatni és azt kellőleg felvilágosittatni méltóztassék. Ebben az esetben én transitorialiter ezen budgetalis tétel megszavazásához ily felfogással hozzájárulhatnék, különben pedig annak megszavazását megtagadni volnék kénytelen. Csáky Albin gr. vallás- és közoktatás Ügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Csak egyre kívánom a méltóságos főrendek figyelmét felhívni és ez az, hogy — a mi talán megnyugtatásul szolgálhat Zichy Nándor gróf ur ö nagyméltóságának — hasonló eset nem rég fordult elő, a mennyiben a győri katholikus jellegű jogakadémia egyszerűen megszüntettetett és annak vagyona, mely külön kimutatva nem volt, a tanulmányi alapba foglaltatott és ezen alap révén más katholikus tanintézet javára fordíttatott. Azt gondoltam tehát, hogy ép igy lehet a kassai jogakadémiának esetleges alapitványaival is eljárni, habár őszintén bevallom, nem tudtam mostanig sem, hogy a kassai jogakadémiának különös olyan speciális alapitványai lettek volna, a melyek in specie, ezen jogakadémia fentartására voltak szánva. Minthogy azonban ezt ő excellentiája felemlítette, kétség kívül kötelességem lesz ennek utána járni és ha csakugyan ugy van az esetleges fejlemények hez képest esetleg új álláspontot is elfoglalni. (Helyeslés.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Bizonyos mértékig és korlatok között köszönettel veszem a minister urnak imént tett nyilatkozatát; csak egyre vagyok bátor a főrendiház kegyes engedelmével reflectáloi. A győri jogakadémiára mélhztatotl hivatkozni. A győri jogakadémiának nem volt tudtommal saját háza, alapítványa és fundusa ; ellenben a kassai jogakadémia — ámbár positivitással nem tudom, de feltételezem és ugy hiszem ebben nem igen fogok csalódni — a katholikus egyházhoz tartozó funduson áll. Ezt is kegyes figyelmébe vagyok bátor a minister urnak ajánlani. A közoktatási minister urnak azon praecis nyilatkozatát, hogy a kérdést újabb tanulmányozás tárgyává fogja tenni és csak akkor fog e kérdésben újabb állást foglalni, minélfogva ezen tételnek a budgetbe való felFŐBENDI NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. vétele nem praejudical a kérdésnek, engem arra kötelez, hogy ezért köszönetet szavazzak és a tételt megszavazásra ajánljam. (Helyeslés.) Elnök: A tételt ezennel elfogadottnak jelentem ki. Rundnyánszky József b. jegyző (olvassa a XIX. fejezet 12—38. czímeit és a 39-ik czím 1 — 11. rovatát, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 39 ik czím 1—4. rovatait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa: II. Be nem fejezett építkezések.) Gyulai Pál jegyző: Eötvös Lóránt b.! Eötvös Lóránt b.': Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A költségvetési előirányzatban van néhány tétel, mely ^a budapesti egyetem építkezéséről szól. Ilyenféle tételek a mi költségvetéseinkben 1867. óta minden évben fordulnak elő és arról tanúskodnak, j hogy kormányunk fontosnak tartja egyetemünk felvirágoztatását, mint egy oly tényezőt, melytől nemzetünk műveltsége és azzal együtt hatalmának fennállása függ. De ha végigtekintünk az e hosszú időkön át tett intézkedéseken, azt látjuk, hogy ez építkezések többnyire csak valamely égető szükség kielégitésére eszközöltettek, akkor, mikor egy vagy más oly hiány, melyet tovább tűrni nem lehetett, szükségessé tette, hogy annak pótlásáról gondoskodjunk. Azt hiszem, ez eljárásmódban kormányunk némileg a közvélemény nyomása alatt is állott, a mely lassanként elismerte ugyan és hangoztatta is minduntalan azt a tételt, hogy a tudomány hatalom és hogy nekünk e hatalomra szükségünk van, de a mely azt a szert, mely e hatalom megszerzésére vezet, egyszerre nem, hanem csak igen kicsiny dosisokban volt hajlandó bevenni. Nagyon sokan voltak, tán még most is vannak, a kik a culturalis czélokra fordítandó Összegek nagyságától elijednek akkor, ha egyszerre a végösszegekkel állunk elő. melyek a tényleges szükségletet kifejezik, nem pedig azoknak apró. tört részeivel, melyek csak az egyes évek szükségleteit fedezik. Ahhoz, hogy évenként néhány százezer forint fordittassék egyetemi vagy magasabb tudományos czélokra, sokan megadják a jóváhagyást, a kik, ha kimondanók bátran, hogy itt nem százezrekről, 8
