Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-60
LX, OESZÁ' actionális jellege, mert hiszen nem a kormány kezdeményezésére jött ez létre, hanem az érdekelt körök meghallgatásával, hosszabb tárgyalások előzték meg s mindannyian belenyugodtak ilyetén megalkotásába. Belenyugodtak azok, kik talán első sorban vannak hivatva mérlegelni az anyagi helyzetet, mindannyian elismervén, hogy az által, ha a nyugdíjalapok felszabadulnak, még más czélokra forditható alapjaik is lesznek az illető iskoláknak. A helyzet tehát a legtöbbre nézve kedvezőbb lesz, mint a minő ma, ugy hogy azon nagyon szegény tanulókra nézve, a kik kiváló tehetséggel birnak és 3 írttal sem terhetők meg, — a mi itt van czélba véve, — azt kell ajánlanom, hogy fizessék meg azok az intézetek annál is inkább, mert a 7. bekezdésben a megosztás a tanárok, az iskolafentartók és a tanulók járulékaira nézve fenn van az illető felekezetnek tartva, segíthetnek tehát ugy magokon, hogy ha pl. a tanulóknak 10°/o-át mentik fel tandíjmentesség ezímén, miután szabadságukban áll az intézkedés, fölemelik a többinek a tandíját és 3 frt helyett 3 frt 30 krt szednek a vagyonosabbaktól, ugy hogy azt hiszem, hogy itt az igazán érdemes tanulóknak valami materiális catastrophájától nem lehet tartani és egyátalán nincs lehetetlenné téve az, hogy a valóban érdemes tanulók tanulmányaikat folytathassák. De végül, méltóságos főrendek, ez jelentékeny tétele a fedezetnek. Mert az összesen 175 ezer frtot tevő fedezetből 47 ezer frtot meghaladó összeg esik erre. Az ilyen nyugdíjalap számítások úgyis többé-kevésbbé mindig ingatag alapon történnek. Egygyel nem számolhatunk soha, és ez a kamatláb alászállása. Látjuk, hogy a legjobb alapon kiszámított nyugdíj-alap, melynek kamata'6°/o volt, leszállott most 4 3 /4°/o-ra. Vájjon ki áll nekünk jót, hogy az általunk legnagyobb figyelemmel megejtett számitások nem fognak-e a legjobb akarat mellett is kivetkőzni eredeti jellegükből? Hogy tehát akkor, mikor az a szándékunk, hogy ilyen intézkedéseket tegyünk, és azután azokat biztosítékokkal vegyük körül, a jövedelmek egyik jelentékeny tényezőjét az ilyen intézkedések által kétségessé tegyük: ez nem állhat érdekünkben. | K)S ÜLÉS. 815 Végre is méltóságos főrendek, a kormány nevében azt az ígéretet is tehetem, hogy hiszen van a költségvetésben is tétel, melyben iskolák segélyezésére veszünk fel összegeket oly esetekben, midőn az intézet helyzete van koczkáztatva az által, ha a törvénynek rendeletét szigorúan végrehajtjuk. Ily esetben a közoktatási kormánynak nemcsak módjában áll, hanem kötelessége is, hogy a segélyösszeg felemelése által compensálja azt, a mivel ezen intézetek ily módon károsodnak. Azért kérem a méltóságos főrendeket, ne méltóztassanak elfogadni a méltóságos főrendi tag úr indítványát, mert így legalább módjában van a kormánynak a tandíjmentesség iránti intézkedések megtétele. De ha az indítvány el fogadtatik, akkor összetett kezekkel vagyunk kénytelenek nézni, hogyan mentetnek fel egyesek, esetleg egész iskolák a tandíjtól. Én tehát kérem az eredeti javaslat fentartását. (Helyeslés.) Szász Károly ref. püspök: Nem tudom, ha megengedi-e a méltóságos főrendiház és a ministerelnök úr 5 excellentiája, hogy szólhassak; csak egy pár észrevételt fogok tenni. (Halljuk f) Ez a tandíj tudtomra mindenütt megvan a középiskolákban, mert vannak ingyenes tanitású elemi iskolák, de a középiskolákban meg van a tandíj, még pedig nem csekély, hanem igen sok helyen tetemes tandíj. Erre nézve bátor vagyok példákra hivatkozni. Például a közvetlen vezetésem alatt álló budapesti református főgymnasium tantestülete a saját gyermekeinek tandíját 24 frtra telte évenként; az oly felekezethez tartozó gyermekek tandíját, kik nem a mi felekezetünkhöz tartoznak, de az államban más helyen középiskolákat tartanak fenn, a melyekben tehát bizonyos reciprocitás van, azoknak évi díja 35 frt; azon felekezetbeli gyermekek tandíja pedig, a mely felekezetek sehol sem tartanak fenn középiskolát, 50 frt. Ilyen összegek vannak más helyeken is, a hol ismerős vagyok. Ott a tandíj 10—20 frt közt váltakozik. Tehát nem csekély a tandíj. A fentartó testület igen nagy ok nélkül nem menti fel a gyermeket, bármily szorgalmas legyen is az,, ha nem egyszersmind föld40*
