Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-59

300 TJX. OBSZÁGOS ÜLÉS, is, a törvények változtatására alkományos actiót inditni lehet és a hol meggyőződés sugallja, kell is. (Élénk ellenmondás Italról! Helyeslés jobbról! Felkiáltások! Szavazzunk!) Ez álláspontunk fentartása érdekében én a herczegprímás módosításának elsejére, arra, hogy az egyházi kötés előzze meg a polgárit, szavazatomat adom és kívánom, hogy az szavazásra bocsáttassák (Helyeslés jobbról.) Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Úgy látom, hogy abban a visszás helyzetben vagyunk, hogy itt háromféle különböző dolgot, tárgyalunk egyszerre: e törvény szövegének egy módosítását, egy határozati javaslatot s egy indítványozott új szakaszt. Ebből az következik, hogy azok, a kik akkor szóllak, a mikor még az utóbbi, az új szakaszra vonatkozó indítvány nem volt beadva, most vagy kénytelenek másodszor is felszólalni, vagy pedig nem mondhatják el arról nézetöket. Kérem tehát, méltóztassék az egyik dolgot a másik után tanácskozásra és szavazásra bocsátani. Első sorban a herczeprimás ő eminentiájának módosítása felett kellene tanácskozni. Ha a paragraphus szövege meg lesz állapítva, akár módosítással, akár a nélkül, akkor szavazunk a határozati javaslat fölött, végre az új szakasz fölött. Minthogy ez utóbbihoz már hozzászóltak, röviden én is nyilatkozni óhajtok erről. E szakasz, melyet maga az indítványozó is »KaiserParagraph«-nak nevezett, szórói-szóra ugyanazt tartalmazza, a mi a német törvénybe fölvétetett s a mi egyszerű kijelentése annak, hogy e törvény a létező vallási törvényeket nem alterálja. Ha e szakasz a törvény fogalmazásának stádiumában inditványoztatik vala, azt hiszem, semmi nehézségbe sem ütközött volna annak fölvétele, mert, hisz ez csak formulázása egy líétségbevonhatlan ténynek, mely tehát ez okból fölösleges is. Ma azonban azt nemcsak fölöslegesnek tartom, hanem ellenzem is, mert az egész törvényjavaslat életbeléptetését hosszadalmas utón feltartó eljárásnak szolgálhatna okul. Ennélfogva én előre is kijelentem, hogy ellene fogok szavazni. (Helyeslés bal felöl.) A mi pedig határozati javaslafomat illeti, nem a szőnoklati viszketeg vitt annak benyújtására, hanem azon őszinte szándék, hogy kifejezést adjak itt is e házban és az ország sxine előtt azon meggyőződésemnek, a melyet e vita folyamán most már harmadszor elmondok s a mely szerint kívánatosnak és szükségesnek tartom a vallásosságot, hogy állami feladatnak tartom azt protegalni, a hol lehet, de nem tartom a törvénybe valónak ennek kifejezését. Ennek harmadszori ismételt kifejezése után Dessewffy Aurél gr. úr mégis azt mondta, hogy én azt előítéletnek mondtam. Én tehát nem tudom, hogy miképen keletkezhetett ez a félreértés. Én csak ennek akartam az ország előtt kifejezést adni és azt akartam bebizonyítani, hogy ha a képviselőház és a kormány is hozzájárul a határozati javaslatban kifejezett két elvhez, akkor urbi et orbi demonstrálva van, hogy senki sem akar*ezen törvényjavaslat elfogadása által a vallásosság ellen működni és hogy ezen elvek a vallásosságot könnyebbíteni és elősegíteni vannak hivatva. Az igazságügyi minister úr ő excellentiája, ha jól értettem, kijelentette, hogy ezen határozati javaslatot feleslegesnek tartja azért, mert az általa és a ministereinök úr által elmondott beszédek nagyjában annak tartalma mellett is nyilatkoztak és mert kétségtelen, hogy ezen irányban fognak rendeleti úton is eljárni. Ennek értelmében, ha helyesen fogtam fel, elértem azt a czélt, melyet a javaslat elfogadásával elérni kívántam s ennélfogva kijelentem, hogy a javaslatot visszavonom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? (Felkiáltások: Szavazzunk!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát berekesztem. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az Andrássy Aladár gr. úr által benyújtott új szakaszra kívánok egy rövid nyilatkozatot tenni, előrebocsátván azt, hogy a javaslatnak szövegét azon módositványokkal szemben, melyeket ő főméltósága a herczegprímás beadott, kérem, fent ártani úgy, a mint van. A mi ezen új szakaszt illeti, az következőképen hangzik: »Ezen törvény a házasságkötésre vonatkozó vallási kötelességeket érintetlenül hagyja.« Semmi kétely, hogy ez a szakasz olyas valamit mond, a