Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-59

296 LIX. OESZi jönne létre, ha az a két megkötés egymást követi, először az egyházi, azután a polgári. Ezt neveztem én unicumuak az európai törvényhozásban. Volt szerencsém kimutatni a méltóságos főrendek előtt, hogy Olaszországgal analógiát ez nem képez. De mi volna ennek következménye? Az, hogy egy házasság érvénye két parallel fennálló törvény szerint Ítéltetnék meg. Lehetséges, hogy az a házasság, mely megköttetett, érvénytelen az egyházjog szerint, érvényes azonban a polgári jog szerint. Ezt a házasságot mégis érvénytelennek kellene tekinteni. Mi történjék már most azzal a házassággal? Polgári jog szerint a házasság felbontható, az egyházi jog szerint, értem a kánonjogot, kivéve a ratum non consummatum esetét, a házasság fel nem bontható. Vaszary Kolos bibornok, esztergomi érsek: Még a vis és metus esete is kivétel. Szilágyi Dezső igazságügyminister: A vis és metus esetei nem a házasság felbonthatóságát, hanem érvénytelenségét vonják megok után, a mi két különböző dolog. A non consummatum ratum matrimonium érvényes házasság, a pápa által azonban felbontható. Már most egy és ugyanazon jogviszony érvényessége két egymástól különböző törvénytől függne, megsemmisíthető volna az egyik törvény szerint, midőn a másik érvényesnek tartja; felbontható volna az egyik szerint, midőn a másik szerint felbonthatlan. Arra példa nincs, hogy egy jogviszony érvényessége egymástól különböző két törvénytől legyen függővé téve, egymástól különböző két elv szerint jöjjön elbírálás alá. Ez összezavarná a házassági viszonyt, de a felek felfogását is az iránt, hogy érvényes-e házasságuk, vagy nem? Nézetem szerint, méltóságos főrendek, ez az indítvány a tegnapi szavazással el volt intézve, mert ha átalánosságban el méltóztattak fogadni ezt a törvényjavaslatot, annak eardinaJis alapelve az, hogy a házasság jogilag létre jön a polgári megkötés által. (Úgy van! bal felől.) A mi Keglevich István gr. határozati javaslatát illeti, annak formájára nézve azt kell megjegyeznem, hogy nem kötve magamat annak a határozati javaslatnak kifejezéseihez, a mi 30S ÜLÉS. abban ki van fejezve, lényegében részint a ministerelnök múlt alkalommal e házban tartott beszédében, részint pedig másutt tett nyilatkozatokban a kormány által meg van jelölve, de méltóztatik látni, milyen félreértésekre ad alkalmat annak szerkezete. Ennek határozati javaslatba való foglalását tökéletesen feleslegesnek tartom. A kormány kijelentett kettőt. Hogy ennek a törvénynek végrehajtásánál ugy akar eljárni, hogy a népben az a téves felfogás, hogy a polgári megkötés által feleslegessé van téve, vagy épen ki van szorítva az egyházi összeadás, mint vallási cselekmény, ez a téves felfogás helyt ne foglalhasson, mert hisz az egész törvényjavaslat arra van alapítva, hogy az egyházi összeadás vallási cselekvény, az vallási viszonyt hoz létre, ez teljes szabadságában áll mindenkinek — és az a téves felfogás, mintha a polgári megkötés által már akár feleslegessé téve, akár el volna törölve. A törvényjavaslat ezt az oldalát a kérdésnek nem érinti. A mi a második pontot illeti, az, ha jól emlékszem, ugy szól, hogy lehetőleg arra törekedjenek az anyakönyvvezetők, hogy a házasság megkötésének időpontját ugy tűzzék ki, hogy a felek azután lehetőleg azonnal — ha kívánnak egyházi összeadást is — a templomba mehessenek. Ez oly végrehajtási mód, melyre nézve a ministerelnök ur maga, mint említem, nyilatkozott. Nem kell ezt határozati javaslatba foglalni, mert ennek sikere az egyháznak és államnak egyetértő közreműködésétől függ. Ha a nagyméltóságú püspöki kar ugy méltóztatik a lelkészeket utasítani, hogy törekedjenek az időpont kitűzése tekintetében egyetértésre az anyakönyvvezetővel és azután, midőn az anyakönyvvezető a házasság megkötésének időpontját kitűzi, ő is ugy intézze a dolgot, hogy ő meg az egyházi összeadásra az időpontot erre figyelemmel tűzze ki, akkor a gyakorlatban megtörténik, hogy a házasság megkötése után a felek házasságukat közvetlenül megáldathatják. Ha pedig nem akarna a clerus közreműködni, az állam részéről a legjobb akarat is hiába való. Én tehát azon nézeten vagyok, hogy felesleges ezt határozati javaslatba foglalni, mert