Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-59

LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 293 kifolyása azon meggyőződésnek, a mit ezen vita alkalmával egy izben már volt szerencsém kifejezni, és sem nekem nincs, sem, meg vagyok győződve, a kormánynak nem volt az az intentiója, a mikor a házasságjog rendezését kezdeményezte, hogy a vallásosság érvényesülését akár csak a legkisebb mértékben is akadályozza vagy nehezítse; sőt ellenkezőleg, a miként meggyőződésem szerint az államnak érdekében van a vallásosság terjesztése és minden cselek vényben érvényesülése, ugy, meg vagyok győződve, azok is osztoznak ebben a nézetben, a kik ezen törvényjavaslatot beadták. De minthogy már egyszer megvan az előítélet és kifejezést is nyert ugy nálunk, mint más országokban is a polgári házasság behozatalakor, hogy az a vallástalanságot idézi elő és annak tért enged, sőt ezen túlmenve, bizonyos fokig azon intentió is insinuáltatott azoknak, a kik ezen törvényjavaslatot sürgetik, hogy ezt azért teszik, mert a vallástalanság terjedését akarják előmozdítani: ezen okoknál fogva, és minthogy igen jól tudom, hogy nálunk is vannak olyanok, a kiknek ellenszenve a polgári házasság ellen és tehát ezen törvényjavaslat ellen kizárólag, csakis őszintén, bona fide érzett azon vallási scrupuluson alapszik, hogy nem kívánják a mi nemzetünknek, kivált a nemzet kevésbbé felvilágosodott és értelmes rétegeinek megengedni a vallástalanságot és nemcsak akadályozni nem kívánják őket, hogy azok legyenek, de söt lehetőleg az állam autoritásával felszólítják, hogy kövessék vallásuk szabványait; mondom, minthogy ezen előítélet és scrupulus fennáll, részemről ennek is elejét venni, ezt az aggályt is lehetőleg megszüntetni kívánom. De nem látom át, hogy akkor, midőn a törvényben magában helyesen és logice nem szabad egy szóval is említve lennie annak, hogy valakinek tanácsos, szükséges vagy kötelező dolog vallása tanait követni, hanem csupán arra kell szorítkoznia a törvénynek, hogy azt semmiben se akadályozza, miért ne lehetne ugyanezen czélt a törvény életbeléptetésekor rendeletileg elérni, a nélkül, hogy azon alapelv alteráltatnék, hogy a vallási kérdés a törvényben kifejezést ne nyerjen. Ennélfogva határozati javaslatom odairányul: méltóztassék a kormányt, minthogy ugyanezen kérdés nemcsak egy, de több törvényjavaslatra kiterjed, felhivni arra, hogy az ezen törvények életbeléptetésekor kiadandó rendeletekben kötelességévé tétessék minden egyes eljáró polgári tisztviselőnek az, hogy a feleket figyelmeztessék arra, hogy azzal, a mit ő előtte cselekedtek, még nem feleltek meg vallásos kötelezettségeiknek, és hogy ha e kötelezettségeiket teljesíteni kívánják, ő, mint polgári tisztviselő, ebben segíteni köteles őket az által, hogy az illető lelkészszel egyidejűleg állapítja meg a kötés idejét, ugy, hogy az egyházi kötés azonnal a polgári után következhessek. Igen természetes, hogy ebből még nem következik az, hogy ez föltétlenül minden esetben meg is történhessék. Mint a hogy ez minden emberi institutiőnál lenni szokott; lesznek kétségkívül itt is polgári tisztviselők, a kik majd módot találnak, hogy ez ne történhessék, és lesznek vice versa lelkészek is, a kik ezen egyetértő eljárást igen lehetetlenné fogják tenni. De mindenesetre azt hiszem, hogy megnyugtatókig kell hatnia mindazoknál, a kik akár itt a házban, akár ezen kívül aggályt táplálnak ha a kormány hozzájárulásával a törvényhozás által elfogadtatik azon határozat, hogy rendeletileg kötelességévé tétessék a polgári tisztviselőnek a kérdés vallásos oldalát nem csak nem ignorálnia, hanem arra figyelmeztetnie, azt előmozdítania és eljárása által könnyebbítenie. Ennek alapján bátor vagyok határozati javaslatomat felolvasni és a méltóságos főrendek pártfogásába ajánlani: (Olvassa.) »Határozati javaslat. Miután állami szempontból is kívánatos, hogy a vallásosság a házasságkötésnél is érvényesüljön és hogy a nép felfogásából elhárittassék annak téves feltételezése, hogy a házasságnak polgári megkötése az egyházi összeadást feleslegessé teszi vagy felment a házasságkötés tekintetében fennálló vallási kötelezettségtől, felhivatik a kormány, hogy a házasságjog életbeléptetésekor kibocsátandó rendeletekben: 1. utasítsa a polgári tisztviselőt arra, hogy minden egyes esetben az egybekelt feleket arra figyelmeztesse, hogy a polgári megkötés által az egyházi házasságra lépés tekintetében fennálló vallási köteles-