Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-59
L1X. OESZÁGOS ÜLÉS. 289 Vaszary Kolos bibornok, esztergomi érsek: Erre a következő módosítást vagyok bátor előterjeszteni: »Azon katholikus egyén, a ki egyházi felsőbb rendbe felvétetett, vagy ünnepélyes fogadalmat lett, vallása változtatása esetén sem köthet érvényes házasságot, felsőbb hatósága engedélye nélkül.« (Ellenmondások bal felől.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Megvallom, hogy ehhez már elvi és pedig nagy közjogi okokból nem járulhatok. Magyarországnak nagy küzdelmek után végre ma a közjogába az a sarkalatos alapelv van beírva, hogy mindenkinek cselekményeire nézve, a menynyiben a vallás azok jogi megítélésénél tekintetbe jön, azon vallás vétetik tekintetbe, a mely valláson vau az illető a cselekmény megtételekor; elhagyott vallásának tanai és szabályai azonban semmi esetre. Ez a vallásszabadság, (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) a lelkiismereti szabadság oly két elve a magyar jognak, (Elénk helyeslés bal felől.) a melyeknek vivrnányait semmi cselben sem kívánhatjuk csorbítani (Úgy van! Úgy van!) s én kérem eminentiádat, méltóztassék méltányolni ezen szakaszt. Ez a szakasz nagy kimélettel és tekintettel nemcsak a római katholikus és görög katholikus, de a görögkeleti egyházra van bevéve. Lehetne egy más oldalról ezen szakasz ellen szólani, lehelne azt mondani, hogy felekezeti szabályoknak és érdekeknek itt állami érvényt tulajdonítanak . . . Vaszary Kolos bibornok, esztergomi érsek: Azt nem hoztam fel! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Erről az oldalról bizonyára nem fogja megtámadni eminentiád ezt a szakaszt. Méltóztassék ezt a szakaszt igy, a mint van, elfogadni, mert ezen szakasz is egyik jele annak, hogy a törvényjavaslat a lehető legszélesebb határig elment arra nézve, hogy bizonyos egyházi pont is kiméivé legyen. (Helyeslés bal felől.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az az álláspont, a melyre a minister ur beszéde végén helyezkedett, nézetem szerint, egyátalában tarthatatlan és lehetetlen. Nem hiszem, hogy komolyan FŐRENDI NAPLÓ 1892—97. III. KÖTET. mondhatta a t. igazságügyminister ur, hogy ebben egy szokásainknak és az állam hatásán kivül eső kímélet foglaltatik, azért, mert az egyházi szabályok és érdekek az állami törvényekben és azok intézkedéseiben kíméletes elbánás tárgyává tétettek. Azt látom, azt tudom összes törvényeinkből, történetünkből, helyzetünkből, hogy a magyar állam mindenkor előzékenységgel védelemmel, pártolással, jóindulattal viseltetett az egyházak iránt. Az az álláspont, hogy ez kivételes helyzet, szerintem tarthatatlan. A mi a minister urnak bevezető szavaiban felállított két pontozatát illeti, arra is bátor vagyok egész objectivitással megjegyzést tenni. A minister ur szerint közjogunknak két elve van, mely szerint mindenkinek cselekvése azon vallás kötelezettségei szerint ítélendő meg, melyhez tartozik, ezt először közjogi elvként törvénykönyvünkben kimondva nem találom. Szilágyi Dezső igazságügyminister: 1868-ban! Zichy Sándor gr.: Igen! 1868-ban a házassági viszonyokra, a vallásra vonatkozó törvényben ki van mondva az és pedig nem elvként, hanem a törvény egyik paragraphusában, hogy azon utóbbi cselekedete valakinek, a melyek vallásának változtatása esetében elkövettettek, azon vallás szerint iíélendők meg, a melybe áttért, vagy a melyben jelenleg van. Tehát azon elv, hogy a cselekedet kötelezettsége, a jogi viszonyok, a melyeket valaki egyik valláshoz tartozó állapotában magára vállalt, azért legyenek absolute semmisekké, mert időközben vallását változtatta. Ezen elv a vallásszabadság eszméje keretében még kevésbbé alkalmazható, felforgatása nélkül minden komoly jogi elvnek, mely abból áll, hogy a kötelezettség ugy tartandó fenn, a mint azt előbbi vallásában magára vállalta. Midőn egy időben Magyarországon az osztrák polgári törvénykönyv uralkodott és később a magyar jog állíttatott vissza, ugyanazon cse^ lekedeteket, melyek előbb elkövettettek, az újonnan reactivált magyar jog szerint ítélték-e meg? Pedig fentartottuk azt, hogy voltak épen Magyarországon, in principio csakis azon jog volt érvényes, mely a magyar jog volt és hogy 87
