Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-59

284 , LIX. ORSZÁGOS ÜLÉS, Részemről semmiféle formáját a polgári házasságnak el nem fogadom, mindegyikéi rossznak tartom, de melyik a kisebb, melyik a nagyobb rossz, az az indokok súlyának egyéni mérlegelésétől függ és azért ha valahol alkalmazható, úgy itt alkalmazandó az a principium : »io dubiis libertas«. A facultativ házasságnak csak egy alapja van, az eltérő véleménynek kettő. Az egyik az, hogy az állam a maga közege és a maga törvényei szerint kötött házasságot érvényesnek elismeri, azután az egyház előtt és az egyház törvényei szerint kötött házasságot. Ez, szerintem, a facultativ házasság. A polgári házasságnak már több formája van; ezért, midőn a tárgyalásba belemegyek, ezt abban a reményben teszem, hogy megtartva az alapelveket, egyes indokolt módosításaimat szives lesz a főrendiház figyelemre méltatni. Á legelső az, hogy a czímnél közé kérem szúrni ezt a szót: »a polgári*, tehát a czím igy hangzanék: »törvényjavaslat a polgári házassági jogrók. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a czímet úgy a mint van, megtartani és pedig elvi álláspontnál fogva azért, mert ez az egész törvényjavaslat a polgári jogviszonyról rendelkezik és semmi egyébről. Az egész törvényjavaslat — a mint ő eminentiája ezélzott is reá egy másik beszédében, megengedem és elismerem, hogy sohasem helyeselte — arra van épitve, hogy a polgári jogviszonyt különválasztja a vallási viszonytól és cselekménytől és az állami szabályozás alá, a dolog természete szerint csak a polgári jogviszonyt vonja. A házasság, az állam jogrendje szerint, csakis az, a mely itt, mint jogviszony szabályozva van. A vallási cselekvényre, a vallási életre, nem esvén az állami törvényhozás körébe, semminemű szabályozása ki nem terjed. Ennélfogva, ha az állam már elvileg semmit sem szabályozhat, a mi a vallás körébe tartozik, a mi egyedül és kizárólag az egyháznak a köre, akkor, megvallom őszintén, feleslegesnek tartom, hogy az itt a czímben kifejeztessék, mert ha ezt a czím be belevennők, ez arra a téves magyarázatra adhatna okot, hogy az állam törvénye a polgári házassággal szemben, mint házasságot egy másikat is ismer, pedig mint házasságot, t. i. jogi értelemben, egyebet az állam tőrvénye nem ismer. (Élénk helyeslés balról) És hogy ez az elv praegnans kifejezésre jusson, már magának a czímnek is olyannak kell lennie, hogy a törvény tartalmával teljes összhangban legyen és azért bocsánatot kérek eminentiádlól, bár elvben felfogásunk nem különbözik e tekintetben, de a czímnek ily megváltoztatása csak elhomályosítaná a törvényjavaslat álláspontját. Vaszary Kolos bibornok, esztergomi érsek: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Bocsánatot kérek és engedje meg ő excellentiája, hogy ha felhozom azt, hogy például a francäa mariage civil, vagy a németben Civileim is ezt fejezi ki; nálunk a lapokban is mindig polgári házasság volt említve, de meg, ha szabad excellentiádnak a saját szavaira hivatkoznom, csakis igy határoztatnék meg az, a mit itt az egyik ülésen kimondani méltóztatott május 8-án vagy 9-én. Azt méltóztatott mondani: Mi tehát az, méltóságos főrendek, a mi el vau véve e javaslat által az egyháztól? A törvényhozási jog ? Nem! A bíráskodási jog? Nem! Hát, kérem, akkor méltóztassék azt megengedni, hogy ezen a polgári házassági jogon kivüí van még egy másik törvényhozási jog, egy másik bíráskodási jog, t. i. az egyházi. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azt gondolom, hogy ezen felszólalásnak, a melyből meg lehet ítélni az én felfogásomat és ő eminentiájáét, van egy előzménye. Ez az előzmény a polgári jogviszonynak teljes szétválasztása a vallási viszonytól és vallási cselekménytől. Van még egy második előzménye: annak kimondása, hogy magát a jogviszonyt szabályozza az állam és csakis az állani jogrendje bír kötelező erővel. A vallási viszonyba, a vallási cselekménybe az állam törvényhozása egyátalán nem avatkozik. Ez az előzmény. Már most azzal szemben, hogy itten is megtámadtatott a törvényjavaslat, mint a mely az egyház jogait csorbítja, a következő czáfolattal éltem. Az a jog, hogy az egyházi szabályok és