Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

276 LVIII. ORS: az álíandő intézmény, de a fejlődésnek visszacsinálására a tapasztalás alapján példát Európa contínensén nem találunk. Ezek után legyen szabad még arra a felhívásra kiterjeszkednem, melyet Zay gróf ö méltósága ide intézett, a mely igy hangzik, egy kissé szónokias fordulatban : akarunk-e békét, akkor egyezzünk ki, vagy ha nem akarunk, a küzdelemben őket a küzdelem mint férfiakat találja. Ebben; hogy a küzdelem ezen főrendiház minden tagját mint férfit találja, sohasem kételkedtem és senki nem kételkedett, hanem a ki egyezséget ajánl, annak még valami előnyét kell kimutatnia annak, a mire való átállásra az illetőket, a kikkel egyezkedni akar, rá akarja bírni. És méltóztattak a méltóságos főrendek hallani, hogy ez még meg sem kiséreltetett a kötelező polgári házassággal szemben. Én megvallom, hogy a legcsodálatosabbnak tartom, ha a facultativ polgári házasság olyan oldalról ajánltatik, hol a nép vallásosságára ebben az értelemben akarnak hatni, hogy bizonyos állami kényszert az egyházi megkötésre szükségesnek tartanak. Méltóztatnak a méltóságos főrendek emlékezni, hogy a túloldalon kivélel nélkül mindenki, még azok is, a kik ma a faoultativ polgári házasságot újra előhozzák, a következő elvet mondotlák ki: A nép közömbös, vagy közömbösségre hajló; ennélfogva a vallásosság érdekében szükséges egy kis állami kényszer. (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Méltóztassanak megengedni, de ezt minden beszédből ki tudom mutatni, azon állami kényszer, mely azt mondja: a házasság vallási cselekmény alakjában egyházi összeadás mellett köthető meg jogérvényesen. Én értem azt, ha valaki ezen álláspontot foglalja el; azt is értem, ha ebből az álláspontból következtetve a szükségbeli polgári házasságra adja szavazatát; azt is értem, ha semmiféle reformra nem adja szavazatát. De hogy a facultativ polgári házasság mellett foglaljon állást az, a ki szükségesnek tartja, hogy a nép bizonyos kényszer alatt álljon a házasságnak egyházi megkötése tekintetében, ezt nem értem. Zay Miklós gr.: Én ezt nem mondottam ! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Én IGOSŰLÉS. nem mondottam, hogy a méltóságos gróf ezt igy mondotta, de a nép vallásosságát ő is féltette a kötelező polgári házasságtól, ő is úgy érvelt, hogy féloi kell, hogy elmarad az egyházi kötelék. És hozzáteszem, hogy azon oldalról, minden argumentatióból kitűnik ez a félelem . . . Zay Miklós gr.: Ezt mások mondották! Szilágyi Dezső igazságügyminister : ... minden argumentatióból kitűnt az a feltevés, hogy a népet, ha magára hagyjuk, nem tartják elegendőleg vallásosnak arra, hogy a házasságot egyházilag is megkösse. No, a kik nem tartják elegendő vallásosnak s nem hiszik, hogy az egyházak buzgó, erős működése ezt eléri és elevenen tarlja, kérdem, azok állhatnak-e a facultativ polgári házasság alapján és nem épen úgy kell-e azt visszautasitaniok nekik, tehát legalább is azon túlsó oldal vagy túlnyomó nagy részének, mint a hogyan visszautasítják a kötelező polgári házasságot. Ha tehát méltóztatott bennünket felszólítani, hogy egyezkedjünk, gondolom, azt nem lehet egyezkedésnek nevezni, ha világosan és kézzelfoghatóan gyengébb és sokkal kisebb törvényhozási értékkel bíró álláspont ajánltatik egy helyes és jó állásponttal szemben és arra nézve ott a túloldalon is igen számosan lesznek, a kik hogy ha a kérdést komolyan megfontolják, a facultativ polgári házassággal szemben mindig a kötelezőnek fognak előnyt adni, úgy a mint a rozsnyói püspök ár ő nagyméltósága és talán még az egyházi rendben is igen sokan fognak igy vélekedni, a mint hogy európaszerte, azt lehet mondani, igen sokan igy vélekednek a magas clerus körében. (Ügy van! Helyeslés a baloldalon.) Hanem két állítást ezen egyezkedéssel kapcsolatban határozottan ki kell igazitanom. (Halljuk! Halljuk!) A mi álláspontunk mindig az volt és ma is az, hogy fentartva a törvényjavaslat elvét — pedig ahhoz tartozik a kötelező forma is — a mint meg lehet tenni — és lehet tenni — azok megnyugtatására, a kik azt hiszik, hogy a kötelező polgári házassági forma árt a nép vallásosságának, mert azt a téves hitet gerjeszti fel a népben, mintha azáltal az egyházi házasságkötés mint egyházi vallási cse-