Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 263 nyos megállapított számú visszaküldés után az esetleg új választások bekövetkezte után összegyűlt népképviseleti kamara újból, feltétlenül fentartott határozata alapján a törvényjavaslatot a főrendiház hozzájárulása nélkül is szentesítés alá terjeszthesse. Magától értetődik, hogy nem akarok ma arra kiterjeszkedni, mely irányban kerestessék az orvoslás; csak constatálni kivánom újból, hogy ez az oka, a miért a -felsőház reformját mindig feltétlenül sürgősnek tartottam szemben egykamara-rendszer behozatalával. A mai felszólalások közt volt egy, melyre legyen szabad egy rövid megjegyzést tennem. A képviselőházi többség ezen törvényjavaslatot' immár másodszor elfogadta, a főrendiház többsége pedig visszautasította. Ez kétségtelen tény és nem tartom leheteLlennek, hogy az még egy néhányszor megtörténhessék, de azért ez által sem a kormány fennállását, sem a törvényjavaslat életbeléptetését még veszélyeztetve nem látom és mint a minap is mondottam, ezt az esetet valami tragikusan nem tudom felfogni. Ez idő kérdése. Mindenesetre az országnak igen nagy kárára van ez és e meggyőződésem által jogosítottnak érzem magam azt mondani, hogy azok, a kiket nem vallásos sciupulus, hanem más indok vezérel merev ellenállásukban, hazafiasabban járnának el, ha rövidség szempontja ból már ma is hozzájárulnának ahhoz, a mit állandóan nem képesek feltartóztatni. De ismétlem, ez az egyéni meggyőződés dolga; megtörténhetik most is; de egyet kívánok Vay Béla báró úr előbbi kijelentésére megjegyezni s ez az, hogy ha az mondatik, hogy a főrendiház többsége visszavetette ezt a törvényjavaslatot, constatálni kivánom, hogy a főrendiház világi tagjainak többsége elfogadta a polgári házasságot. Midőn — ismétlem — a törvényjavaslat lényegére nézve feleslegesnek tartanám egy szót is elmondani, bátor vagyok csak néhány szóval megjegyezni azt, hogy ha abba a szerencsés helyzetbe méltóztatnak hozni azok, kik a törvényjavaslatot elleneik, hogy a quid consiíii alapjára állva, talán megengedik, hogy a részletekhez hozzászóljunk, akkor a részletes tárgyalásnál lesz szerencsém egy határozati javaslatot beterjeszteni, a melytől ugyan nem remélem, hogy bárkit eltántorítson szavazatától, de a melylyel teljes positivitással tudom, elérhetem azt, — ha alkalmam lesz előterjeszteni — hogy minden őszinte, boua fide táplált vallásos scrupulusnak, legalább annak, mely azon irányban nyilváníttatott, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a vallásosságot oppugnálja, hogy egy bizonyos ellene irányuló éllel hozatik be, ennek a scrupulositának elejét vehetem. Javaslatomat, mely egy sajátságos actus folytán, a mit én lopásnak nevezek, köztudomásra jutott a tegnapi napilapokban, minthogy természetesen kötelességemnek tartottam és szándékom is volt azt első sorban itt a méltóságos főrendek előtt felolvasni, majd a részletes tárgyalás alkalmával annál a szakasznál fogom előterjeszteni, mely a házasság elintézését rendezi. Most, miután a méltóságos főrendek javaslatomat a napi sajtóból úgyis ismerik, feleslegesnek tartom azt itt felolvasni. Különben magát a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés bal felől) Gyulai Pál jegyző: Szécsen Antal gróf. Szécsen Antal gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Midőn ezen törvényjavaslat a méltóságos főrendek által első izben véLetett tanácskozás alá, bátor voltam felemlíteni, hogy én ennek a törvényjavaslatnak lényegét sokkal inkább a helyzet szempontjából tekintem, mint annak valódi jogi természetéből. Mondtam ezt azért, mert megvallom, hogy oly kérdés fölvetését, mely kiválólag jogi természetű, vallásos és igen szövevényes jellegű, politikai páltjelszónak fölkarolni, a melyhez a politikai vélemények egyik vagy másik rész rői csatlakoznak, az ország közérdekeire nézve veszélyesnek és károsnak tartom. (Helyeslés jobb felöl.) Megvallom, nem emlékszem, hogy ez a kérdés, mely európaszerte sok helyütt megbeszéltetett, valahol épen az érzelmek élénksége daczára oly jelleggel ruháztatott volna fel, mint épen e hazában, — és ennek természetes következménye az volt, hogy ezen kérdéshez oly nézetek, kijelentések és vélemények fűződnek,