Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-58

LVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 261 nem akarom újból felsorolni a radicalis reform ellen szóló érveket, a mint hogy már több alkalommal volt szerencsém azokat kifejíeni. »Eppur si muove« az én elvem ez alkalommal. Magyarország viszonyai közé a facultaüv polgári házasság való: szabad intézmény kell a szabad magyarnak! (Ügy van! jobb felöl.) Méltóságos főrendek! Kénytelen vagyok, ha esak röviden is, a május elején lefolyt vitában felmerült ellenérvekre kitereszkedni, a melyekre akkoriban sem időnk nem volt, sem alkalmam nem nyilt röviden válaszolni. Azt mondotta a többek közt a ministerelnök úr ő nagyméltósága, hogy a facultativ polgári házasság káros versenyt hoz létre az állam és az egyház között, hogy a felekezeti súrlódásokat fentartja. Már bocsánatot kérek ő nagyméítóságától: én alig hiszem, hogy nálunk ily versenynek nyilnék tér; feltéve azonban, hogy azon verseny, melybe a facultativ forma viszi bele az egyházakat, tényleg létrejön, részemről azt inkább üdvösnek tartanám, mert kényszerítené a papokat, hogy híveikkel többet foglalkozzanak és a felekezeti házasságkötés útját lehetőleg egyengessék. A mi pedig ő nagyméltőságának azt a mondását illeti, hogy a reacíio lidérczét el fogja fújni a haladó kor szellője és hogy ezen bekopogtató vendég, mely nálunk vendégszeretetre nem talál, más társakkal fog visszatérni és a bekopogtatás majd zörgetéssé válik: légyen szabad megjegyeznem, hogy nem mi, mérsékelt politikusok idézzük fel a reacíio kísértetet, hanem felidézik igenis azok, a kik a magyar nemzetet — akarva, nem akarva - a politikai szélsőségekbe kergetik. A mi a főrendiház ellenzékének a nagyméltóságú kormányhoz való viszonyát illeti, részemről sajnálattal vettem tudomást mindazon nyilatkozatokról, melyek szerint mivelünk méltányos egyezséget kötni nem szándékozik. Nálunk, legszorosabb értelemben vett politikai elvbarátaimnál, meg van a hajlam és akarat arra, hogy a folytonos izgalomnak, a zilált politikai helyzetnek vége szakittassék; azonban ha a nagyméltóságú kormány nagyobb súlyt helyez a szélső radicalisok támogatására, mint a miénkre, sajnálattal ugyan, de napirendre kell térnünk ezen egyezség megkötése fölött, (Helyeslés a jobboldalon.) Nem minket fog illetni a következményekért való felelősség. Elvégre is tőlünk senki sem kívánhatja józanul, hogy mi az ellenzékben szakadást idézzünk elő, csak azért, hogy az igazságügyminister úr ő nagyméltósága kikosarazzon minket. (Igás! Úgy van! jobb felől.) Mi kell önöknek, nagyméltóságú uraim: a béke vagy háború ? Ha béke kell, itt van rá kezünk; ha pedig háború kell, attól sem fogunk visszarettenni és Magyarország jövőjéért helyt fogunk állani, mint férfiakhoz, magyarokhoz illik, (Éljenzés a jobboldalon.) akár lép velünk egyezségre a kormány, akár nem. Ismételve kifejezést adok azon hitemnek, hogy a magyar honpolgárok zöme nem kívánja az előttünk fekvő reform "radicalis megvalósítását, és ép azért a magam részéről másodízben sem fogadom el a törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául. (Éljenzés a jobboldalon.) Gyulai Pál jegyző: Keglevich István gr. Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Midőn e törvényjavaslat másodízben kerül a főrendiházban tárgyalás alá, részemről annak lényegéhez nem szándékozom hozzászólani, egyszerűen azért, mert nem érzek magamban bátorságot arra, hogy újból is elmondjam annak a milliónak tized vagy milliomod részét, a mi már irva, nyomtatva és elmondva lett. A ki hallani akart, hallott, a ki olvasni tud és akart, olvashatott. De el is mondatott mind az az érv, mely a javaslat mellett felhozható és hozzáteszem, hogy a felhozottakból nem czáfoItatott, meg egy betű sem, sőt többet mondok, nem is kiséreltetett meg komolyan a felhozott érvek inegczáfolása. Az egész taktika, mely a törvény oppugnálásában nyilvánult, nem állott az érvelés alapján, hanem állott egyszerűen a »non possumus« és a »szavazzunk« jelszavak alapján az ellenzék részéről. Én ezen küzdelmi taktikával szemben — ismétlem — szükségtelennek tartom egy szóval is hozzászólani a törvényjavaslat lényegéhez és szorítkozom csupán annak rövid kijelentésére, hogy azt egész terjedelmében elfogadom. Csakis a mai tárgyalásnak egyes mellékes