Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-57

$52 LVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ízben kerül a főrendiházhoz, tehát nem csak a népképviseleti alapon álló képviselőháznak egy első ízben való elhatározásával állunk szemben, a miről esetleg a főrendiháznak hivatása volna véleményt mondani., vájjon azt elhamarkodottnak, időelöttinek, vagy helyielennek taríja-e; hanem egy oly elhatározásával, mely az első főrendiházi üzenet után ismételve és a képviselőház ugyanazon inposáns többségével lett elfogadva. Azt hiszem, ez oly tény, mely elől a főrendiház igen számos tagja nem fog elzárkózhatni és annak bizonyos irányban kénytelen lesz levonni consequeníiáit. Változott a helyzet más irányban is, t. i. azon irányban, hogy a közbeesett parlamenti krisis óta — mely tárgyalásunk elhalasztását főleg okozta — egy uj kormánynyal állunk ugyan szemben, de a mely majdnem teljesen ugyanazokból a férfiakból áll, mint az előbbi, s mely feltétlenül és minden irányban ugyanazon elvek alapján áll, melyeknek alapján beadatott e törvényjavaslat és a melyek abban kifejezést nyernek. S ezen tény, mely mintegy új situatiot creált, annyiban is feltétlenül hivatva van a törvényhozó testület minden tagjának eljárására befolyást gyakorolni, mert ebben a tényben is már implicite kifejezést nyer a törvényhozás másik factorának szándéka, a mely azon tény által, hogy bizalmával ugyanazon férfiakat bizta meg, implicite kifejezést adott azon szándékának, hogy e törvényjavaslat elfogadását kivánja. De történt több is. A törvényhozási tárgyalás folyamán ezen szándéknak nemcsak implicite, de expresse, szóval is kifejezés lett adva uutoritativ helyről, mely szándéknak, azt hiszem, félremagyarázása, vagy mellékszándéknak belemagyarázása sem parlamentaris szempontból, sem a souverainitási elv szempontjából helyesnek nem található. Az, hogy a koronának egy ily kérdésben mi a nézete, mi az óhaja, ennek kutatására sem kötelesnek, sem jogosítottnak nem tarthatom magam. De egy kifejezett szándékkal szemben más szándékol beleinterpretálni ép oly helytelennek tartom már parlamentaris szempontból is, mint a hogy kizárólag helyesen alkalmazandónak tartom a költő szavát: »Mann soll ein Kaiser-Wort nícht deuteln« és ezen szempontból és ezen állásponttal szemben azt hiszem, hogy a bizottsághoz való áttétel jelen stádiumban egészen felesleges volna. — A bizottság nem tehetne egyebet, mint első izben, hogy t. i. kötelességéhez képest a törvényjavaslat egészére és részletére nézve nézetet mondana. "Az új situatióval szemben azonban a bizottságnak okvetlenül be kell várnia a plenumnak, a főrendiház többségének határozatát és utasítását. Ha, — mint legyen szabad reményemnek kifejezést adnom — a főrendiház többsége ma az új situatióval szemben eddigi merev álláspontjától eltérve a törvényjavaslatot egészében elfogadva, a részleteknél adna kifejezést óhajainak és aggályainak, akkor úgy is elő fog állani annak a szüksége, hogy a szövegezés végett a bizottsághoz utasittassék, Részemről tehát kérem a méltóságos főrendeket, hogy a bizottsági tárgyalás mellőzésével az in pleno tárgyalást elhatározni méltóztassanak. (Helyeslés hal felől.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nem fogom ő méltóságát arra a térre követni, a melyre lépett. A tői vényjavaslat tárgyalása újabban is mindnyájunknak alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy annak érdeméhez hozzászóljunk; arra pedig, hogy a méltóságos főrendeknek oktatást adjak a situatio és annak mikénti felfogása iránt, magamat hivatottnak és jogosultnak nem tartom; ö méltóságának részemről ezért köszönetet mondok, hanem mégis bátor vagyok megjegyezni, hogy a félremagyarázásról és belemagyarázásról méltóztassék ugy gondolkozni, a mint ő méltósága méltóztatik; én részemről sem félremagyarázónak, sem belemagyarázónak magamat nem tartom és a mennyiben én reám ezen kinyilatkoztatást alkalmazni méltóztatnék, a mi igen közel álló dolog, mert csak én voltam szerencsés ezen főrendiházban a minister úrral szemközt akkor véleményt kimondani ezen nyilatkozat mikénti magyarázata iránt, akkor kérném, hogy legalább magát e részben irányomban kimenteni kegyeskednék. Én magamat lelkiismere-