Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-56

LVI, ORSZÁGOS ÜLÉS. 349 úr ebben többet akarna és ő Felsége nevének szokatlan felemlitésével ezen alakban a méltó­ságos főrendek szabad elhatározására és lelki­ismeretére a loyalitásnak szüie alatt pressiót kívánna gyakorolni. Ezekben, méltóságos főrendek, elmondtam azt, a mit a ministerelnök úrnak tisztelettel fogadott előterjesztése nyomán elmondani ki­van tam. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagy méltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A mennyiben méltóztatnak megengedni, ő excel­lentiája beszédének legutolsó részére egy meg­jegyzéssel tartozom. (Halljuk! Halljuk!) Távol áll tőlem, hogy ö Felsége legmagasabb elhatá­r02ásának a nyilvánítását pressionalis eszközül óhajtanám használni. Nem akar az egyéb lenni, mint határozott kinyilvánítása a korona állás­pontjának; de sem fölhatalmazást nem nyer­tem, sem nem kértem arra nézve, hogy én azt befolyásul használhassam, hanem igenis szük­ségét és pedig politikai szükségét láttam ennek az enuntiatiónak; mert a korábbi tárgyalások során, habár nem is itt, ebben a nagyméltóságú házban, de azonkívül éppen ő Felségének ellen­kező nézetére történtek hivatkozások. (Igaz! Ügy tan! hahói.) Ha ez nem történik vala, akkor ehhez a politikai eszközhöz nem nyúltam volna, de igy, bocsánatot kérek, midőn ez el­terjedt nézet volt, ezt éppen a politikai raison szempontjából itt felemlíteni kötelességemnek ismertem. (Helyeslés balról.) Zichy Nándor gr.: Mégis csak kérem a nagyméltóságú ministerelnök urat, lenne szives azt elöltünk felmutatni, hogy hol történt hiva­talos alakban, vagy pedig ezen házban előadá­sunk által oly hivatkozás, a melyre czélozni kegyeskedett; mert hogy magánbeszélgetésben vagy levelezésben mi mondatik, mi nem mon­datik, azt egyikünk-másikunk tudhatja vagy nem tudhatja; de a ministerelnök úr 6 nagyméltó­ságának beszéde, szerintem, kétségkívül csak olyanokra czélozhat, a mikről hivatalos tudo­mással ezen házban senki sem bírhat. Egyébiránt részemről csak azt akarom con­statálni, hogy sem beszédben, sem pedig alkot­mányos alakban, vagy alkotmányadta jogunk­kal való élés közben ő Felsége nevével ilyen visszaélést nem űztünk. Elnök: Midőn a főrendiház nevében az újonnan kinevezett nagyméltóságú ministeriumot szívélyesen üdvözölném, abbeli reményemnek vélek kifejezést adhatni, hogy az elintézésre váró törvényjavaslatok és azok közt a nagyfontos­ságú egyházpolitikai javaslatok is a nagyméltó­ságú kormánynak és a méltóságos főrendeknek hozzájárulásával a trón és a haza érdekében közmegnyugvásra fognak elintéztetni. (Élénk helyeslés.) A ministerelnök úi ő nagyméltósagának kívánságához képest felkérem a bizottságokat, hogy a hozzájok utasított törvényjavaslatokat, illetőleg képviselőházi üzeneteket mennél előbb tárgyalás alá venni és a jelentéseket beadni méltóztassanak. A legközelebbi ülést a szokott módon fogom a méltóságos főrendeknek tudomására juttatni. Egyéb tárgy nem lévén, következik a jegy­zőkönyv hitelesítése. Rudnyánszky József b. jegyző (ol­vassa az ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőköny­vét hitelesítettnek jelentem ki. Most pedig az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 30 perczkor.) FŐRENDI NAPLÓ. 1892 — 97. III. KÖTET. r:í

Next

/
Thumbnails
Contents