Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-36
14 XXXVI. ORS a törvényhozás által adott meghatalmazáson alapszik, természetesen törvény erejével bir. E rendeletben kimondatik először az, hogy a járásbiróságok előtt folyó bűnügyekben előzetes vizsgálati eljárás ki van zárva. Ki van tehát zárva az, hogy a vádlott megidéztetése előtt a tényállás constatáltassék, tanuk kihallgattassanak. Továbbá kimondatik, hogy a panasz, a feljelentés után azonnal minden további előzetes intézkedés nélkül, ugy a panaszos, mint a vádlott, tárgyalásra idézendők meg és utasitandók arra, hogy a mennyiben tanúikat előbb meg nem nevezték, azokat e tárgyalásra elhozzák. Végre, a mi a legpraegnánsabbul van kimondva, ha e tárgyalási határnapon a vádlott a vádbeli cselekmény valódiságát elismeri, további bizonyító eljárásnak egyátalán helye nincs s csak ha azt tagadja, akkor hallgatandók ki tanuk. Ebből tehát világosan következik, hogy az i Iső lépés, melyet a járásbíróságnak a törvény szerint ily feljelentés után tennie kell, az, hogy a vádlottat tárgyalásra idézi meg, nem pedig, hogy előzetesen tanukat hallgasson ki. És minthogy ez átalános szabály alul sem az idézett rendeletben, sem más törvényben a törvényhozás tagjaira nézve kivétel statuálva nincs : azt gondolom, hogy e törvény kötelező erővel bir a járásbíróságra nézve is, meíy ezzel ellenkező eljárásra nem szorítható, de azt hiszem — és gondolom, nem csalatkozom — kötelező e törvény a méltóságos lörendiházra is, ha csak a főrendiház a törvény előtti egyenlőség magasztos elvét saját tagjaira nézve megsérteni nem akarja. Ha politikai zaklatás eseie vagy gyanúja forogna fenn, abban az egy esetben a parlamentárismus szabályai szerint kivételt kellene engednünk. Minthogy azonban itt becsületsértési váddal állunk szemben, melynek törvény szerint pénzbüntés a megtorlása és a melyre, gyakorlat szerint, a bíróságok a lehelő legszelídebb mértéket alkalmazzák: azt hiszem, itt a politikai zaklatás gyanújának árnyéka is ki van zárva. Ennélfogva, eltérve a mentelmi bizottság véleményétől, miután az eljárás a vádlott megidéztetése nélkül meg nem indilható, ehhez iGOS ÜLÉS. pedig, mint első szükséges lépéshez, a főrendiház beleegyezése szükséges: van szerencsém indítványozni, hogy a gálszécsi járásbíróság kérelmének hely adassék. (Helyeslés.) Rudnyánszky József b. a mentelmi bizottság jegyzője: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy a mentelmi bizottság álláspontját, az ő méltósága által felhozottakkal szemben röviden kifejtsem. (Malijuk!) Mint méltóztatnak tudni, a mentelmi bizottság már több izben terjesztett elő hasonló véleményt. Hasonló véleménye ellenében ő méltósága mindig consequensen az előbb jelzett álláspontot fejtette ki, mégis a méltóságos főrendiház szives volt ezen felhozott esetekben a mentelmi bizottság álláspontjára helyezkedni. Gyulai Pál: Nem mindig! Rudnyánszky József b.: Ehhez képest nem következett be az, a mit ő méltósága állit, hogy a bűnvádi eljárás nem is volt megindítható, mert a járásbíróság értesittetvén arról, hogy a mentelmi jog kérdésének elbírálása tekintetéből a főrendiház az előzetes nyomozás megtartását kívánja, azt teljesítette és az előnyomozási iratok alapján fordult ismét a főrendiházhoz, a mikor a bizottság és a főrendiház abba a helyzetbe jött, hogy a mentelmi kérdés érdemében tüzetes, átgondolt, correct határozatot hozhasson, mely nem a mentelmi jog kijátszására, hanem az igazságszolgáltatás követelményének érvényesítésére vezet. így történt ez a múlt hónapban is, a járásbíróság azután a hozott határozat alapján meg is tartotta a tárgyalást s tárgyalta az ügyet érdemlegesen. Ez volt mindig a praxis, de hivatkozhatom nemcsak a főrendiházra, hanem a képviselőházra s ez alapul az igazságügyminister egy rendeletén, mely utasította a bíróságokat, hogy midőn törvényhozó mentelmi jogáról van szó, akkor előzetesen mindig megindítandó az előnyomozás. Azt hiszem, nincs semmi ok arra, hogy a főrendiház ezen praxisától, melyet a képviselőház is követ, eltérjen. Ennélfogva bátor vagyok ő méltóságának indítványával szemben tiszteletteljesen kérni a méltóságos főrendiházat, hogy most is, a mint méltóztatott a múltban is tenni, méltóztassék