Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-49
182 XLIX, ORSZÁGOS ÜLÉS. a felekezetek egyenjogúságát megállapító nagy elvtől, visszalépés az 1868 : LIII. törvényezikkben biztosított teljes vallásszabadság!ól, és legbensőbb meggyőződésem szrrint nem fog találkozni magyar törvényhozás, a mely magát ezen visszalépésre valaha elhatározná. (Élénk helyeslés a halóidalon.) A törvényjavaslat tehát a helytelennek bizonyult felekezeti rendszer helyett egy másik rendszert akar inaugurálni, t. i. az egységes állami házassági jog és az állami bíráskodás rendszerét. Ezen rendszer mellett és csak ezen rendszer mellett tarthatók fenn az 1848-iki és 1868-iki nagy eszmék, nagy elvek. A törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Gyulai Pál jegyző: Mihajlovics Miklós! Mihajlovics Miklós: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Annyi jeles, kimerilő és szellemdús szónoklat után szinte szeránytelenségnek tartom felszólalni. Nem is azért szólalok fel, hogy a már felhozott érveket vagy ellenérveket újakkal megtoldjam, hauem felszólalásomnak oka az, hogy a szavazáskor kiejtendő szócskának az »igen«-nek vagy »nem«-nek ne legyen azon értelme, hogy az az »igen« vagy »nem« az egész törvényjavaslatra kiterjed. Ismétlésektől tartózkodom; de van valami, a mit eléggé ismételni nem lehet és ez a házassági jogot szabályozó törvényeink ziláltsága és felekezetenkénti különbözősége. Különösen kiemelendő az is, hogy ugyanazon egy válóperben két biró itél. Ennek a következménye az, hogy az egyik biró ítélete szerint az el nem választott nő az elválasztott és már megnősült férjnek nevét viseli és az elválasztott és megnősült férj polygamiát követett el; a míg a másik biró ítélete szerint nemcsak nem polygamus, hanem a nő a férj nevét bitorolja, jogtalanul viseli. Ilyen és hasonló abnormis esetek, melyek ezen jogállapotból következtek, ismeretesek az országgyűlési vitákból, ismeretesek röpiratokból, de különösen ismeretes nagy részök előttem bírói praxisomból. Hogy ilyen állapotok tűrhetetlenek, azt a törvényjavaslatnak legátalkodottabb ellenzői sem fogják tagadni. A mennyiben tehát ezen törvényjavaslata házassági jog és bíráskodás egysége által ezélozza ezen bajok orvoslását, annyiban én teljesen egyetértek a törvényjavaslattal. De ez olyan határ, melyen túl én nem mehetek. A kötelező polgári házasság iránt én is lelkesedtem, ideálom is volt és belátom, hogy az állam jogkörének az egyházétól való szükséges elkülönítésére ezélravezető, hathatós eszköz. Felhozatik ellene a dogma, felhozatnak a valláserkölcsi, a hitbeli és vallásérzületi sérelmek. A rni engem illet, én és — tudom — velem százezren és ezeknél is többen azon véleményben vannak, hogy a kötelező polgári házasság sem a valláserkölcsiségre nem bir káros hatással, sem pedig a vallási érzületet nem sérti. De hátra van még a nagy néptömeg, hátra vannak a mindkét nemű milliók, a kikről ugyanezt állítani nem lehet. Hiszen ennek a népnek fogalma sincs arról, hogy lehetséges az, hogy az a házasság, melyet ő az eddigi szokáshoz képest a vallás törvényei szerint megköt, magánjogi következményekkel ne bírjon, gyermekei pedig törvénytelenek és öröklésképtelenek legyenek. Azt sem bírja felfogni, miért kell neki az egyházon kivül még a szolgabíróhoz is vándorolnia s még egyszer esküdnie ugyanazt a hűséget? Ily néppel szemben törvényileg kimondani azt, hogy az egyház előtt kötött házasságnak semmi jogi következménye nincs, nem lehet a nélkül, hogy annak a népnek vallási és erkölcsi érzületére ez káros hatással ne legyen. És miután a törvény nemcsak a magyar nemzet egy töredékének, hanem a nép egész tömegének javára kell, hogy szolgáljon, erre a törvényre különösen alkalmazható a híres jogbölcsész azon mondata: »Ritka esetlegesség, hogy egy törvény, ha egy nemzetnek conveniál, a másiknak is conveniáljon.« A jelen törvényjavaslat speciális törvényt képez, még pedig nem is olyan speciális törvényt, a mely a már létező codex szabályaitól eltérőleg hozatik, hanem olyant, mely a jövendj codexnek csak kiegészítő részét fogja képezni