Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-49
180 XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. nak követelését, vagyis, hogy a tánczrend a kormánypárt által előre meg van állapítva, a közigazgatási keringő után következett az egyház politikai négyes, az egyházpolitikai négyes után pedig jön a felsőházi lassú. (Derültség.) Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy oly jognak megtartására, mely felmondási határidőhöz van kötve s mely elveszti erejét, mihelyt e jog tulajdonosainak fontos missiót és kötelességet kell teljesiteniök, súlyt nem helyeznék, ha Magyarország érdeke ezt máskép nemkiváuná. Mint a jelen esetben, úgy jövőre is tudni fogom, mi a feladatom s erre vonatkozólag nem a magas kormányhoz fogok tanácsért fordulni. (Halljuk! Halljuk !) Csupán egy birót ismerek el magam felett 's ez a magyar nemzet. (Élénk helyeslés jobb felől.) Meglehet, hogy a kormány meg fogja kisérleni a nemzetre való hivatkozást s én e lépéséhez szívből gratulálni fogok, mert végre-valahára ez a jó magyar nép is tudni fogja, mit jelent a szabad és tiszta választás, a szabad és tiszta választás, mely fölött más boldogabb nemzetek régóta rendelkeznek. Azt csak nem lehet elképzelni, hogy új választás esetén ez a kormány, mely annyira kérkedik szabadelvüségével, ismét kényszereszközökköz vagy a cipacitatio meg nem engedett fegyvereihez nyúljon s kitegye magát azon veszedelemnek, hogy ismét oly többséghez jut, a mely által senki sem fogja kifejezve látni a nép többségének akaratát. Adja Isten, hogy e törvényjavaslat tárgyalása meghozza a nemzetnek azt a valódi előnyt, mely a választások tisztaságában és szabadságában nyilatkozik. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés jobb felöl.) Gyulai Pál jegyző: Daruváry Alajos! Daruváry Alajos: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Az előttem szólóit méltóságos gróf elfogadja a törvénylavaslatból az egységes házassági jog eszméjét és az állami bíráskodást, nem veszi azonban észre a méltóságos gróf úr, (Halljuk!) hogy ezen álláspont ellenében mindazok a dogmaticus kifogások, melyek a törvényjavaslat ellen állíttatnak, szintén szórólszóra felhozhatók (Úgy van!) s e szerint az általa indítványozott megoldási mód ugyanazon | küzdelmeket idézné elő, melyet előidézett a jelen ; törvényjavaslat. (Zaj.) Elnök: Kérem a méltóságos főrendeket, méltóztatnának csendben lenni, mert nem halljuk a szónokot! Daruváry Alajos: A méltóságos gróf hivatkozott és hivatkoztak már előtte sokan, mint a szabadelvűség mintájára, Angliám, az ott életben levő facultativ polgári házasságra. Méltóságos főrendek! Angliában igen is van tiszta facultativ polgári házasság az anglikán egyházak részére; és — a mi igen különös — ! a zsidók és a dissenterek részére a quäkkerek részére; a többi dissenterek és ezek közt a a katholíkusok részére is csak szinleges a facultativ polgári házasság. Mert igen is megköthetik házasságukat a polgári tisztviselő előtt, de ha azt a saját templomukban akarják kölni, jelen kell ott lennie ugyanezen polgári tisztviselőnek két tanúval és ezek előtt kell a házasságkötő feleknek házasságkötési szándékukat nyilvánitaniok. Ott tehát ezen felekezeteknél a facultativ po'gári házasság csak szinleges. Szükségesnek tartom, méltóságos főrendek, egy kérdést, illetőleg álláspontot ez alkalommal tisztázni. (Halljuk!) Hónapok óta olvassuk, hogy a hithűséget, mint kizárólagos tulajdonságát emiitik azon világi katholiknsoknak, a kik a jelen törvényjavaslattal ellentétes álláspontot foglalnak el. Ez a hithűség és bithűtlenség szerinti qualifícatiőja a világi katholikusoknak azon tan folyománya, mely szerint a világi katholíkusok politikai ügyekben is, legalább azon ügyekben, melyek az egyház külső viszonyait is érintik, kötelesek volnának a magok eljárását az egyházi rend felfogásához alkalmazni. Ezen felfogás, méltóságos főrendek, a magyarországi világi katholíkusok egy jelentékeny részének régi — és hozzáteszem — legnemesebb traditióival ellenkezik. (Igás! Úgy van! bal felöl.) Mindazon törvények ellen, melyek a XVII— XVIII. században interconfessionalis viszonyok rendezése czéljábóí hozattak, ugyanazon kifogások hozattak fel, mint a jelen törvényjavaslat ellen, jelesen, hogy azok a katholikus dogmákkal ellenkeznek, sértik a vallást és ha ezen törvények még is létrejöttek, legalább a XVII. század második felétől kezdve csak
