Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

XLÍX. ORS: változtatta a társadalomnak a középkorból fenmaradt formáit, ledöntötte a sorompókat, melyek az embereket féltékeny, egymással vetélkedő osztályokra választották. A nagy eruptio itt meg sem állapodott, határaiban az egyházi térre is kiterjeszkedett és miután hosszú útját a nyugati államokban immár befejezte volna, mindenütt azzal végződött, hogy az állam és egyház közti viszonyt, a hatáskörök külön választásával, a polgári házasság behozatalával szabályozta. Hasztalan volna azért minden törekvés, minden ellenszegülés abban az irányban, hogy ezt a mozgalmat hazánk határainál megállítsuk. A modern államélet ösztönszerű fejlődése, akaratunk ellenére is elvinne bennünket oda, hova másokat már régebben elvitt. Állja meg azért mindenki e nehéz tusában a maga helyét saját legjobb meggyőződése szerint. Én, ki Deák Ferencz iskolájában nevelkedtem, elveimet öreg napjaimra meg nem tagadom, a törvényjavaslatot átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A felekezeti béke helyreállítása czéljából előterjesztett egyházpolitikai javaslatok a magok összeségében mióta ismeretessé váltak, sokakban a tervezett megoldás és orvoslási mód, az az iránt táplált aggályokat csak még növelte. Az eljárási mód, a hangulatcsinálás, melylyel azt kisérik, nem helyeselhető, ezek iránya nem felel meg jogtörténelmi fokozatos fejlődésünknek, én a magam részéről minden rendszabályt abból a szempontból birálok meg, hogy vájjon az consolidationknak hasznára fog-e válni és e tekintetben kívánok néhány észrevételt tenni. Nézetem az, hogy magyar szempontból sem a kötelező polgári kötés formája, sem a felekezetnélküliség nem alkalmas eszköz eonsolidatiónkra. A magyar államiság még nem erősödött meg kellőleg, nem is voltj erre, az aránylag rövid idő alatt, hogy alkotmányos életünk újra ébredett, elég ideje. A radiealis irányzat, mely az egész reformactiót jellemzi, az elérendő czélon túl megy, népességünk nagy része hagyományos szokásaiból kimozdittatik, a szellemi munkásság sok és buzgó napszámosa, 163 kiknek közreműködésére pedig nagy szükségünk van ezentúl is, elkedveílenittetik, vagy legalább is megbénittatik, azért is nem tartom a mego'dást czélszerűnek, helyesen megválasztottnak. Én nem kívánom Széchenyi Béla grófot a történelmi szemelvényekben követni, mert én hazai viszonyainkból akarok kiindulni. A kötelező polgári házasság védőinek legfontosabb érve, hogy lelkiismereti szabadságot nem sérti, mert mindenkinek szabadságában állatid azontúl is saját lelkészének egyházi áldását kikérni, de hogy az meg is történjék, arra állami szempontból súlyt nem fektetnek, a felekezetnélküli állam ezzel nem gondol, ez jogköréhez nem tartozik. Én a mai európai viszonyok között, a mint a valláserkölcsi nevelésre mind nagyobb súlyt fektetek, úgy semmi oly eszközhöz, mely átalában az egyházaknak, habár külsőségnek jellemzett közreműködését feleslegesnek akarja feltüntetni és ilyennek tekintem, ha az állam a házasság megkötésénél a vallási cselekményt teljesen ignorálja és annak megtörténte fölött egyszerűen napirendre tér, a magam szavazatával nem kívánok járulni. (Helyeslés jobb felél.) A törvény védelmére felhozatik, hogy a vallásosság bensősége nem abban rejlik, hogy az a külsőségekben mutatkozzék és az egyházi megkötés vagy szertartás állal is igazoltassék, ezen érvelésben a magam részéről nem osztozhatom. Nekünk aggályaiukat a hosszú vita nem oszlathatta el, hogy népességünk nagyrésze, kényelmi és olcsósági okokból, be fogja érni a a polgári actussal, mely kötelező, de mellőzni* fogja az egyház áldásának kikérését, mely előbb-utóbb a teljes felekzetnélküliségre, a vallástalanságra fogja vezetni az illetőket. Hisz a legkisebb kísérlet, t. i., hogy a jelen törvényben legalább azon óhaj is foglaljon helyet, miszerint a házasságnak a polgári anyakönyvvezető előtt történt megkötése után házassága az illető egyháza lelkészénél is köttessék meg, vagy hogyha a jegyesek egyike ígéretet tett, hogy a házasság egyházilag is áldassák meg és azt meg nem tartja, hogy bontó akadálynak tekintessék, ezen indítvány, melyet Szász Károly főrendi tag tett és Apponyi Albert gr. a képviselőházban, a mimster ur által egyszerűen 21* ÁGOS ÜLÉS.