Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-49

XLIX. ORSZÁ formáihoz, mint azok üdvözítőnk alatt voltak, midőn még sem pompa, sem fény, sem egyházi vagyon nem létezett, fentartani a keresztény vallásnak örök igazságait, melyek az egyes emberben megerősítik azt a hiedelmet, azon meggyőződést, hogy lelke halhatatlan, hogy túl a siron is virít neki jövő. (Élénk helyeslés hal felöl) Az előttünk lévő törvényjavaslatnak nem lévén egyéb czélja, mint a hitnek sérelme nél­kül, nem érintve vallási dogmát, teljes mérték­ben kielégíteni az állam érdekeit, részemről azt átalánosságban a részletes tárgyalás alap­jául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps bal felöl.) Elnök: Bátor leszek egy szerény nézete­met előadni; örvendeni fogok, ha helyesléssel találkozik; de nincs módomban annak érvényt szerezni. (Halljuk! Halljuk!) Tudtommal a régi időkben nem volt szokás a főrendiházban a tetszésnek tapssal kifejezést adni. (Mozgás jobb felöl.) Csak a legújabb időben terjedt ez el a képviselőházban. Tudom, hogy a külföldi par­lamentekben szokás ez; de tán nem szükség nekünk mindent utánoznunk (Helyeslés hal felöl.) és tán nem lesz helyes a tetszést a főrendiház­ban oly módon nyilvánítani, a mint ez a szín­házban szokás. A régi időkben »éljen«-nel fejezték ki a helyeslést. Ha méltóztatnak velem egyetérteni: kérném a méltóságos főrendeket, szíveskedjenek a tapstól tartózkodni. (Helyeslés bal felöl Mozgás jobbról.) Máriássy János b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Hogy én a szőnyegen levő, igen fontos és vallásomra nézve sérelmes egyházpolitikai reformnak híve nem vagyok, azt már egyszer e házban nyíltan kijelentettem. E kijelentésemmel együtt előadtam egyszersmind azon alapos indokaimat is, a melyeknél fogva én a vallástalan kötelező polgári házasságnak országunkba való behozatalát nem pártolom. Ámbár az akkori meggyőződésem még inkább megszilárdult, én azért a tárgyhoz hozzá­szólván, ez alkalommal sem a már egyszer elő­hozott indokaim ismétlésével, sem új indokok hosszú elsorolásával foglalkozni nem fogok, hanem egyedül csak azon rövid, nyilt és hatá­rozott nyilatkozatra szorítkozom, miszerint én ezen előttünk fekvő, nagyfontosságú reform­.GOS ÜLÉS. 157 javaslatot, mely a nagyméltóságú kormány által hirtelen, váratlanul a közjogi ellenzéktől elfogad­tatott és hevenyében mint saját programmjának cardinalis tétele napirendre hozatott; mely nem a nemzet közérzületével számoló, de csak egy önkényesen eljáró, mindenféle heterogén ele­mekkel ad hoc fusionált fallaciosus többség által megszavaztatott; mely nem a mindnyájunk által óhajtott, felekezetek közötti békére, de egy biztos és permanens felekezeti versenykedésre fog alkalmat szolgálni; és mely azonfelül még az országra igen tetemes és felesleges új ter­heket is fog hozni; szóval: hogy én ezen előt­tünk fekvő, a vallásosságot és főleg a eatholi­cismust megtámadó, intoleráns és igazságtalan törvényjavaslatot nemcsak nem helyeslem és nem teszem magamévá, hanem annak érdem­leges tárgyalásába sem bocsátkozom. Nem bocsátkozom pedig először azért, mert én egy ily nagyfontosságú, az ország igen nagy többségének alkotmányilag biztosított, kilencz­százados vallási jogait és igazait csorbító tör­vényjavaslatnak megvalósítására — a valódi alkotmányosság szabályai szerint — sem a jelenlegi kormányt, melynek mostani radicalis vagyis felforgató programmját az ország az utolsó választások idejében még nem ismerhette, sem a jelenlegi képviselőházat, mely nem ezen programm alapján választatott, illetékesnek és jogosultnak nem tartom; nagyon hiányos és gyarló volna ősi alkotmányunk és nagy veszély fenyegetné összes alkotmányos jogainkat és szabadságainkat, ha bárki ez országban jogo­sítva volna egy ily nagyfontosságú, az ország nagy többségének lelkiismereti szabadságát láb bal tipró törvényjavaslattal a nemzetet, annak előleges alkotmányos értesítése és megkérdezése nélkül, mint most, meglepni és megrohanni. Én, méltóságos főrendek, a nemzetnek ily meg­rohanását, gyenge kifejezéssel élve, a parlamenti hatalommal való veszélyes visszaélésnek tartom; és ez egyik oka annak, hogy én ezen, igy létre­hozott törvényjavaslatnak érdemleges tárgya­lásába sem bocsátkozom. De nem bocsátkozom továbbá azért sem, mert én a parlamenti szokástól és a korona iránt tartozó gyengédségtől eltérő s egyszer­smind inconsequens eljárásnak tartom azt, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents