Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-35

XXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS 1893 november 20-án. Szlávy József koronaőr elnöklete alatt. Tárgyai: Szögyény-Marich László országbíró elhunyta bejelentetvén, emléke jegyzőkönyvbe igtattatik, a családhoz részvétirat intéztetik és a házat küldöttség kéjaviseli a temetésen. A kormány részéről jelen vannak: VFekere Sándor, Csáky Albin gr., Fejérváry Géza &., Josipovich Imre, Lukács Béla. (Az ülés kezdődik d. u. 2 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Rudnyánszky József b, jegyző ur vezeti. A szólni kívánókat Gyulai Pál jegyző ur fogja felszólítani. Nagyméltóságú főrendek ! Elnökünk ő nagyméltóságát gyengélkedése a szobához kötvén, rám háramiott a szomorú kötelesség, hogy a nagyméltóságú főrendiháznak bejelentsem a fájdalmas veszteséget, mely nemcsak bennünket, de velünk együtt az országot is érte. Szögyény László, kinek tegnap bekövetkezett halálát gyászoljuk, hat évtizeden át különböző minőségekben, mindig egész odaadással, legjobb meggyőződése szerint, hiven szolgálta o királyt és a hazát, mint Pest vármegye jegyzője, mint a magyar királyi cancellária titkára, mint a királyi tábla itélő mestere, mint a cancellária előadója, mint a helytartó tanács alelnöke, a cancellária alcancellára 1848-ig. Azon szomorú időszakban, mely 1849-ben reánk következett, sem vesztette el reményét, bizalmát a nemzet jövőjében. Akkor viselt hivaFÖRENDI NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. talos állásaiban sem szűnt meg — a mint az akkori körülmények között lehetett — tehetsége szerint az ország érdekében működni. Ismételve fölemelte szavát, Magyarország jogai nak és alkotmányának csonkittatlan helyreállítását sürgetve és szavának, mely súlylyal birt az akkori döntő körökben, nem csekély része lehetett azon fordulat előidézésében, mely alkotmányunk visszaállítását eredményezte. Ezen fordulat előálltával főispánjává lett Fejérmegyének, melynek élén, a megyei közönség tisztelete és szeretete által környezve, majdnem 17 évet töltött. 1875-től 1885-ig a főrendiház, alelnökét, később elnökét tisztelte benne. Mindnyájan, kik akkor tagjai voltunk e háznak, élénken emlékezünk a rokonszenves, szeretett férfiúra, ki tapintattal és méltósággal vezette a ház tanácskozásait. És akkor is, midőn elnöki állásától megvált, Önzetlen hazafiságának és önmegtagadásának fényes bizonyítékát adta. Azután is hallottuk még szavát a főrendiház bizottságaiban és nyilvános üléseiben. De csakhamar kor és betegség által meptörve, nem vehetett többé tényleges részt a közügyekben; azonban mindig éber figyelemmel