Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

150 XLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. népességű államokban, mint Francziaország, vagy Belgium, sőt érvényre jutott Ausztriában is. És furcsa volna állítani, hogy Ferencz császár és király, a protestáns egyház elveit akarta megvalósítani, midőn a polgári törvénykönyv behozatala által Ausztriában államosította a házassági jogot. Mikor Francziaországban a házassági jogot államosították, vagy Belgiumban az államosított házassági jogot fentartották: vájjon protestáns elvek -vezették-e a törvényhozókat vagy tisztán állami elv és állami szempontok. Ne vegyítsük itt össze az állami szempontot a protestáns egyház álláspontjával, mely az az állam törvényhozási és bíráskodási jogát elismeri. Ezek a példák bizonyítják, hogy oly törvényhozók és oly fejedelmek, kik absolute nem tűnhetnek fel abban a színben, hogy protestáns egyházi elveket akartak volna megvalósítani, mondották ki mindenütt a házassági jog államosítását. A mi már most a felbonthatóságot illeti: ezt sem lehet protestáns elvnek mondani. Itt van a görög keleti egyház, melynek házassági és kanonjoga olyan régi, mint a római katholikus egyházé; az is mentségnek tekinti a házasságot és a házasságot felbonthatónak tartja. Hát ez is protestáns elveket fogadott el? Hát hogy lehessen azt mondani, hogy a felbonthatóság protestáns elv, mikor az elv más egyházban is meg van, sokkal régebben. És midőn a felbonthatóságot Francziaországban behozták, akkor azt hisszük, hogy a protestáns felekezeti felfogásból indultak ki? Semmi nyoma ennek a törvény keletkezése körül. A történet épen azt mutatja, hogy 1816-ban a felbonthatatlanságot visszaállították, itt már egy egyháznak befolyása nyíltan van kifejezve, mert a római egyházat állami egyházzá nyilvánították és azt mondották, hogy ennek tanait kell a polgári törvénykönyvben elfogadni. Midőn azonban 1883-ban Francziaországban újra behozták a felbonthatóságot, mindenben lehet ennek okát keresni csak nem a protestáns felekezeti fel fogásban, melynek azokban a tanácskozásokban semmi nyoma sincs. Én azt tévedésnek tartom, ha oly dolgokat, melyek tisztán állami szempontok, melyek folytán némely szabályok, mint az állampolgárok átalános érdekében levők felvétettek a javaslatban, ha mondom, ezeket egy felekezeti felfogás diadalának ellenszenves színében tüntetik fel. Végre itt van a jurisdicüó kérdése. Hát ez protestáns elv? Hát Ferencz császárt és királyt a protestáns felfogás vezette, vagy mindazok az államok, melyekre hivatkoztam,- a hol mindenütt állami jurisdicüó van, egyházi, felekezeti felfogásból iiidultak-e ki, vagy pedig ellenkezőleg nem az a természetes álláspontja-e az államnak, hogy mihelyt a jogrend szabályozását átveszi, államinak és egységesnek kell lennie a bíráskodásnak is? Azt gondolom tehát, hogy nem volna helyes és nem is helyes ebből a szempontból a törvényjavaslatot megtámadni vagy visszautasítani. Méltóságos főrendek! Soká fárasztottam figyelmökel; a mi még mondani valóm van, azt más alkalomra halasztóm, de egyet még meg kell jegyeznem. Beszédje végén ő főmagassága egy igen szép és fényes szónoki fordulattal feltette a kérdést és azt mondotta, hogy megsértené egyháza iránti kötelességét, ha elfogadná e javaslatot, a fejedelem iránti kötelességét nem sérti meg, ha elveti, ennélfogva az elvetésére szavaz. Én máskép állítom fel a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Én abban bíró nem vagyok, hogy oly magas egyházi férfiú egyháza iránti kötelességének mit tart, én ebben az ő felfogását kiforgatni és neki a magam felfogását ajánlani magamat hivatottnak nem tartom; hanem igen is tartom azt, hogy a törvényhozásban, mint minden reformot ugy ezt is, a közjó, hazánk és nemzetünk közérdekei szempontjából kell megítélni és a szerint dönteni. Midőn arról van szó, hogy annyi hosszú időn át a magyar törvényhozásra nézve megoldhatlan feladatot, a melyből annyi súrlódás, annyi keserűség és annyi vallási ingerültség eredt, legalább a házasságjog terén megoldjuk, midőn arról van szó, a mi egy modern állammal mindenütt követeiményes, hazánkban pedig első rangú kötelesség, hogy tudniillik a jogintézmények egységével is erősítsük az annyi különböző elemből álló nagyar államot, rendet, szilárdságot hozzunk be a házassági viszo-