Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-48

XLVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS 139 ben is az ország prímásának nemes apostoli szelleme volt az első megnyilatkozás, a mely a még mindig háborgó elemekre engesztelőleg hatott, ugy most is, daczára azoknak a nyilatkozatoknak, melyek kisebb-nagyobb ünnepélyességgel hangoztatva azt akarják velünk megértetni, hogy tiszteletre méltó ellenfeleink maid akkor is, ha a javaslat törvényerőre emelkedett, alkotmányos kötelességüknek tekintik azt, hogy minden eszközt a törvény korlátai közt megragadjanak arra nézve, hogy az ismét eltöröltessék és habár ezt az eljárást alkotmányos jogaink közé tartozónak vélem, mégis azt hiszem, hogy ezen eljárásukkal csak azt tanúsítanák, hogy a multakból ők nem tanultak s nem felejtettek semmit, hogy a katholikusok igazi érdekeinek megvédelmezésénél a helyes utat eltévesztették, azt tanúsítanák, hogy merev, soha nem igazolható felekezeti szempontból nem vonakodnának az országot a folytonos izgatottság martalékának kidobva, a szélső irányzatok, mindnyájunk által kerülni óhajtott és legdrágább érdekeinket veszélyeztető működésének ujabb meg ujabb tápot nyújtani; mindezen nyilatkozatok daczára, ismétlem melyeket én még mindig csak mint az előcsatározás hevében mondottakat vagyok hajlandó tekinteni, azon meggyőződésben vagyok, hogy az ország prímása lesz ismét az, a ki ha az elvek harcza véget ért és a jelen s az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatok, a mint én remélem, törvényerőre emelkednek, Magyarország dicsőséges multu püspöki karának élén nemcsak hirdetni, hanem hiven az általa elhagyott ősapátság falán díszelgő felirathoz meg is fogja választani: a szent igét, hogy »Pax!« A törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps hal felől.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Méltóságos főrendek! Már azon nagy jelentőségnél fogva is, melylyel ő eminentiájának, az ország prímásának beszéde kétségtelenül bír ebben az ügyben, kötelességemnek tartom még a mai ülés folyama alatt arra nézeteimet előtérj eszteni. (Halljuk!) Abban a meggyőződésben élek, méltóságos főrendek, hogy ha nem akarjuk azt, hogy vitatkozásunk meddő legyen, azaz még azt a fokát is a megnyugtatásnak ne hozzuk létre, a melyet egymás meggyőződését, kölcsönösen tisztelő politikusok mindig létrehoznak, ha meg akarják egymást érteni, az első és fődolog az : tisztán érteni ezen törvényjavaslat álláspontját. A törvényjavaslat azon alapul, hogy századok óta ugyan lassan, de ma már elvitázhatatlanul megérlelődött egy reform Magyarország állapotaiban és ez abból áll, hogy az államnak polgári kötelező rendjét az anyakönyvvézetés és a házasságjog terén az egyház rendjétől külön kell választani. Hogy szükséges és helyes-e ezt tenni, abban a vélemények különbözhetnek. A kormány előterjesztése kimeritőleg tartalmazza azokat az okokat, a melyeknél fogva kikerülhetetlen ez a szétválasztás; ezeket igen röviden, utalva a többiben az átalános indokolásra, összevonom. Szükségessé teszi a szétválasztást az, hogy Magyarországon a házassági viszonyba rendet. biztosságot behozni és ennélfogva annak szilárdságát megteremteni máskép, mint egységes állami házasságjoggal és bíráskodással nem lehet. Ez egy magas követelmény a törvényhozóhoz és ezen javaslat ellenzői még mindig tartoznak annak a módnak kimutatásával, hogy lehetne-e czélt másként elérni. Mert, méltóságos főrendek, nem elég csak a házasságjogot szabályozni; nem elég a kutató sondát feltenni a törvényjavaslatra és constatálni, hogy itt vagy ott, egyik vagy másik egyház hitelveivel nem egyez meg. Ez nem megoldása a problémának. Á problémát ugy kell megoldani, hogy a házasságjog tisztán és szigorúan biztosítsa azt, hogy az állampolgárok ne válogathassanak többféle jog és bíráskodás között, választva azt, mely egyéni törekvéseiknek kedvezőbb, hogy Magyarország nagy közjogi vívmánya, a polgári jogegyenlőség sértve ne legyen; a vallási és lelkiismereti szabadság biztosítva legyen a maga terén és mindenek felett az állatni souverainitásnak az az elve, hogy ugyanazon területen a polgári jogviszonyok kötelező rendjét az állam és csakis az állam határozza meg azon nagy parancsoló szükség, melynek nyomása alatt mindnyájan állunk, a mely abban a fenséges eszmében nyilatkozik, hogy azt a nagy 18*