Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-48
XLVÍII. ORSZÁGOS ÜLÉS. \m mására jutottak, mely tiltakozások okmányai archívumunkban őriztetnek. IX. Pius ugyanezen levélben nem vonja kétségbe azt, a mit ö méltósága az előadó úr is emiitett, hogy a házasságnak vannak polgári következményei is, melyeknek rendezése az államhoz tartozik s ha az átalános indokolás azon állítása: »a házasságnak polgári oldala és jogviszonyai, melyek természetűknél fogva az állam gondolkodása alá tartoznak, elválasztatnak azon momentumoktól, melyeknek érvényesítése az egyház feladata s az állam csak polgári oldalára terjeszti ki flgyelmét«, ha mondom, az átalános indokolásnak idézett szavai akkép értendők, hogy a házasságnak vannak polgári jogkövetkezményei és ezeket az állam rendezi: aláírom, ezt az egyház sohasem tagadta; de ha azoknak olyan értelem adatik, hogy a házasságnak két része van: polgári és egyházi, vagy mint a törvényjavaslat alapelvei mondják: hogy a polgári közeg előtt polgári törvények szerint megkötött házasság valódi házasság, ezt én nem fogadhatom el. Miért? Mert a kath. hitelv szerint ugyanis a keresztény házasság szentség s a szentség nem elválasztható járuléka a házassági szerződésnek, a contractus matrimonialisnak, hanem a keresztény házasság lényegéhez tartozik úgyannyira, hogy keresztény férfi és nő között megkötött minden más frigy, mely nem mint szentség jött létre, nem egyéb, mint házasságon kivül? együttélés, bárminőnek is minősítse azt a polgári törvénv. Áttérek most a második pontra a felbon thatatlanságra. A katholikus egyház felbonthatatlannak tartja a házasságot alapitójának azon parancsa szerint: a mit Isten összekötött, azt ember el ne válaszsza. A házasság felbonthatóságának elvi megengedése, nemcsak egyházi, hanem állami szempontból is veszélyes, főleg ha figyelembe veszszük, hogy a törvényjavaslat 93. és következő §-aiban és a külön indokolás 94—102. §-aiban a felbontásnak oly tágas tér engedtetik, mely a házasságnak még a monogám jellegét is veszélyezteti, a mi pedig Bouald szerint botrányosabb és veszélyesebb, mint az egyidejű többnejűség. FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. A felbonthatóság elve veszélyes, különösen a mostani materialistieus korszakban, midőn Louis Blanc szerint a házasság üzleti speeulatio tárgyává lesz, midőn a protestáns Jakobson szerint a házasulok már eleve az elválás esetére is külön alkura léphetnek és a tapasztalás szerint lépnek is. Ily korszakban, midőn érezzük Tacitus ama mondásának igazságát: »Leges sine moribus vanae«; midőn a felszínen úszó, eddigelé kevésbbé ismert tanok azt hirdetik: »semmi házasság*, midőn az államot fentartó család ellen oly secták keletkeznek, melyeknek szabályait e helyütt fölemlíteni az illem tiltja; ily korszakban, midőn minden mobilizáltatik, nem lehet, nem szabad a házasság intézményét s ezzel a közerkölcsöt is mobilizálni. (Helyeslés jobbfelöl.) A törvényjavaslat onnan indul ki a házasság felbonthatatlansága ellen, hogy az csak katholikus hítelv, pedig az nemcsak katholikus dogma, hanem természetjogi elv is, melyet már több pogány bölcs, közöttük Cicero is magáénak vallott. És méltán! Hisz a positivisták is a természeti jog alapján védik, még pedig erélyesen a házasság felbonthatatlanságát. Mert a természeti jog követeli, hogy miként az ember és az Isten, a polgár és haza, a gyermek és a szülő közti kötelék felbonthatatlan, ép oly feloldhatatlan legyen a házastársak közötti kötelék is, mely annálfogva, hogy az ember elhagyja atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, bensőbb, mint a gyermekek és a szülök közötti kötelék. (Helyeslés jobb felől.) Elismerem én azt, mélt. főrendek, hisz a tapasztalás bizonyítja, hogy a mint vannak gyermekek, a kik elfajultak, a kik szüleiket nem tisztelik, nem szeretik, szintúgy vannak szerencsétlen házasok is, kiknél az együttélés lehetetlenné vált. De hova jutunk, ha a nagy kisebbség elégületlensége miatt ily elvet, ily előzményt állapítva meg, azt következetesen más átalános kötvényekre is alkalmazzuk, akár a magánjog, akár pedig és még inkább a közjog terén. (Helyeslés.) Ez utón mindent, még a legerősebb köten
