Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-45

1894. február 7-én. Szlá¥y József koronaőr elnöklete alatt Tárgyai: A képviselőház izenete az elhunyt Kossuth Lajos végtisztessége tárgyában. A kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, Csáky Albin gr.. Fejérváry Géza &., Josipovich Imre. (Az ülés kezdődik déli 12 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vitelére felkérem Rudnyánszky József b. jegyző urat; a szólani kívánókat Bánffy György gr. jegyző úr fogja felszólítani. A képviselőház elnökétől érkezeit egy átirat, melynek felolvasását kérem. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa az átiratot, mely a következőleg hangzik): ^Nagyméltóságú elnök ur! A képviselőház f. hó 23-án tartott ülésében hozott határozata folytán a képviselőház Kossuth Lajos temetésén magát elnöke által megalakítandó küldöttség által képviselteti; miről Nagyméltóságodat azzal értesítem, hogy a mennyiben a főrendiház tagjai a képviselőház küldöttségéhez csatlakozni óhajtanának, a főrendiház illető tagjait jelentkezés végett hozzám utasítani méltóztassék. Fogadja nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapesten, 1894. rnárczius 23-án. B. Bánffy, s. k. a képviselőház elnöke*. Elnök: Méltóságos főrendek! Egy fér fiú hunyta be örökre szemeit, kinek Magyarország történetében oly szerep jutott, — ki oly igéző befolyást gyakorolt a nemzetre, melyhez hasonlóval ezredéves történelmünkben alig találkozunk. Merész szelleme, elragadó ékesszólása vezérévé tette mindjárt kezdetben az 1847—48-iki országgyűlésnek, mely az ő kezdeményezésére rövid napok alatt messze kiható változtatásokat létesített alkotmányunkban. Nevével köti össze a földmívelő nép a jobbágyság kötelékeiből való fölszabadulást; a városok polgárai a politikai jogokban való részesitésöket. Nevéhez vannak fűzve az 1848-iki törvények, melyek visszaadták Imzánknak önrendelkezési jogát. Ezen emlékek varázsa környezi nevét és midőn országszerte hangosan nyilatkozik a Kossuth halála feletti részvét, a főrendek, mint a nemzet tagjai, sem maradhatnak némán. És ha — megfeledkezve későbbi tévedéseiről, melyeket kiengesztel a halál — kegyelettel emlékezünk meg érdemeiről, nem vétünk, ugy hiszem, az ö Felsége, törvényesen koronázott