Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.
Ülésnapok - 1892-26
74 XXVI. ORSZÁGOS ÜLfiS. pitásának kérdésére, bevallom, hogy nekem a törvényjavaslat ellen sem elvi, sem gyakorlati szempontból nincsenek aggályaim. Mert miről van szó ? Ezen törvényjavaslatban megállapítani óhajtják azt, a mi eddig is szokásban volt, a mit eddig is a gyakorlati-élet szükségeiből kifolyólag mellőzni nem lehetett. És miért kivánji a törvényjavaslat most, hogy az úgynevezett napi díj fix-fizetés keretében jusson kifejezésre. Én a nélkül, hogy a képviselőház tagja lettem volna, hogy erre nézve nagyobb tájékozottság gal bírnék, azon felfogásomnak adok kifejezést, hogy ezen fix-átalány megállapításánál a törvényhozó óhaja, szándéka alkalmasint az volt, hogy a törvényhozásban résztvevő képviselő urak a mindennapi élet szükségeivel összekötött gondoktól menten gyakorolhassák hivatásukat Azt nem lehet követelni, hogy valaki, midőn választókerületének bizalmából alkotmányos jogát gyakorolja, tökéletesen lemondjon mindazon foglalkozásairól, melyeket eddig folytatott; a képviselő követelheti, hogy ezen fixátalány megállapítása által némi kárpótlást nyerjen a törvényhozói kötelessége teljesítése közben elmulasztott idő fejében. Bocsánatot kérek, talán nagyon is eltértem a napirendre tűzött tárgytól és nagyon is hosszasan foglalkoztam azokkal, melyeket az előttem szólott méltóságos főrendek előhoztak és nagyon keveset foglalkoztam a törvényjavas lattal; de engedjék meg, hogy mentségemül csak azt hozzam elő, hogy nem kívántára, hogy itt e teremben és ezen termen kivüi a méltóságos főrendek indulatát és álláspontját ezen törvényjavaslattal szemben kizárólag a most elhangzott beszédek nyomán ítéljék meg. Bocsánatot kérek, hogy oly soká vettem igénybe a méltóságos főrendek türelmét; a törvényjavaslatot részemről most még inkább elfogadom, mint azelőtt. (Helyeslés.) Zichy Antal: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Bocsánatot kell kérnem, hogy szavaim félreértése miatt kénytelen vagyok még egy pár perezre igénybe venni a méltóságos főrendek türelmét; de két dolgot kell rectifikálnom az előttem szólott méltóságos úr beszédéből. Az egyik az, mintha én elvileg elleneztem volna a képviselői fizetés felemelését. Én azt nem elleneztem, nem a felemelés ellen szóltam, — és ezt méltóztatott félreérteni, — hanem az ellen, a mit a napidíjrendszernek hivatalnoki rendszerre való átalakításának neveztem. A másik félreértése szavaimnak az volt, hogy a mikor fejtegettem a hivatalnoki állást a képviselői állással szemben, csak mint motívumot és tényt emiitettem fel azt, hogy az utóbbinál qualificatio nem kívántatik. Távol volt tőlem az az idea, melyet az előttem szólott méltóságos főrendi tag úr nekem tulajdonit, mintha azt kívánnám vagy indítványoznám, hogy a képviselőkre is behozassák a qualificatio. Én belátom, hogy az a képviseleti rendszerrel nem is egyeztethető össze, csak felhoztam azt a különbséget, mely a hivatalnokok és a képviselők közt létezik, a kiknek működése felelősséggel nem jár és e tekintetben fenn is tartom állításomat. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Méltóságos főrendek! Azt gondolom, nem volna helyes, ha azon észrevételek, a melyeket Zichy Antal ő méltósága a törvényjavaslattal kapcsolatban a törvényhozás másik házára vonatkozólag tett, részünkről is bizonyos felszólalás tárgyává nem tétetnének. Nem értek ugyan egyet Esterházy Móricz] gr. ő méltóságával abban a tekintetben, hogyha akár itt a képviselőház, akár ha a képviselőházban a főrendiház igazságtalanul megtárnadtatik, az teljesen védtelen volna. Én azt tartom, méltóságos főrendek, nem felel meg a törvényjavaslat természetének az utolsó vád, a melyben Zichy Antal ő méltósága kifogásait összegezte, hogy t. i. ezzel a törvényjavaslattal a képviselőház lelép a nobile officium teréről. A képviselőház soha sem állott a nobile officium terén azon értelemben, hogy az ottani functiokért, valami kárpótlás ne adatott volna. O méltósága, mint a parlament régi tagja, jól tudja, hogy még a régi diétán is, illetőleg a »Karok és Bendek« tábláján, a működés bizonyos kárpótlással járt. És nem hallgathatom el azon meggyőződésemet, a mely egyezik gróf Esterházy ő méltóságának egyik észrevételével, hogy sem Magyarországon, sem
