Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-26

66 XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. személyes járulékoktól elesnek és a kikre nézve ezen törvény alkalmazása esetleg nemcsak javítást nem fog tartalmazni, hanem sorsukat legalább is csak azon heh zetben fogja hagyni, melyben a törvény alkotásakor találtatlak. Szóval kérésem odajárul, méltóztassék ő nagy méltósága az iránt megnyugtatni, hogy ezen osztályokra nézve a törvény alkalmazásában a lehető legnagyobb liberalismussal fog eljárni. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A mi 6 excellentiájának azt a megjegyzését illeti, hogy maga a kormány is érezte, hogy a legalsóbb fokú tisztviselőkre nézve a most proponált helyzet nem teljesen kielégítő, az iránt, ha nem is a főrendiházban, de magában a törvényjavaslat indokolásában és a képviselőházban igen hosszúra nyúlt tárgyalás alkalmával többszöri nyilatkozataim mindenkit megnyugtathattak, hogy mi is azon nézetben vagyunk, hogy a kisebb javadalmazású tisztviselők között az 500 írttal ellátott javadalmazásúak számát apasztani kell. Körülbelül — kerek számban szólva — 3.400-ról 2.400-ra apasztjuk az 500 frt javadalmazással ellátott tisztviselők számát. Maga e törvényjavaslat már utasítást foglal magában, hogy ezeknek száma apasztandó, utasítást foglal magában azon intézkedés által, hogy az 500 frtos és 600 frtos tisztviselőket egyenlő számmal kívánja a különböző fizetési osztályok között megosztani öt, illetőleg tiz év alatt. Úgy, hogy ha semmi törvényes intézkedés nem is történnék, már a törvénynek ezen elvi határozmányánál fogva az 500 frtos fizetésű tisztviselők száma lényegesen fog apasztatni. De továbbmenőleg a kormány még azon ígéretet telte és itt is ismétlem, hogy a mennyire pénzügyi helyzetünk megengedi a törvényjavaslat ezen határozmányánál fogva az 500 frtos tisztviselők apasztását a költségvetési tárgyalások során javaslatba fogjuk hozni. (Helyeslés.) A mi ő excellentiájának másik kérdését illeti, hogy egyes tisztviselők lakpénzben ne veszítsenek, engedelmet kérek, az én tudtommal egyetlen egy tisztviselő sem lesz, a ki lakpénzben ezen törvényjavaslat szerint veszíthetne. Előfordulhat az, hogy ha valaki a fővárosból a vidékre olcsóbb viszonyok közé helyeztetik, akkor kisebb lakpénzt kap, mert a törvényjavaslat csakis a szoros értelemben vett fizetés és a fizetés természetével bíró pótlékokra nyújtja azt a garantiát, hogy azok semmi körülmények között le nem szállíthatók. Ezen esetben nem is tudnék garantiát nyújtani, hogy ha valaki a szolgálat érdekében a fővárosból áthelyeztetik vidéki helyre, hogy az itteni táblázatban megállapított összegnél magasabb lakpénzben részesittessék. Vagyis hogy gyakorlati példával illustráljam, ha például egy 700 frt fizetésű tisztviselő, a ki a fővárosban 300 frt Jakpénzt élvez, áthelyeztetik olyan helyre, a hol a táblázat szerint csak 150 frt lakbér jár. Ilyen áthelyezések azonban ott foglalhatnak helyet, a hol azt a szolgálat érdeke követeli, és átalában, ha áll a táblázat azon kiindulási pontja, hogy ott csakugyan olcsóbbak a lakbérviszonyok, azt hiszem, hogy az ottani megélhetési viszonyokhoz képest kielégítő mértéket nyújt. Hanem eltekintve, a mire a táblázat és a költségvetésileg rendelkezésemre bocsátott hitel utal, hogy kinek mennyit bocsáthatunk rendelkezésére, csak azt vagyok bátor átalánosságban kijelenteni, hogy ezt a táblázatot, a mely itt csak exemplifieative szól, mert ily terjedelmes munkálatnál, mielőtt a besorozás tényleg megtörtént volna, előzetesen semmi szavatosságot nem vállalnálnék arra nézve, hogy kivált a hol változások vannak egy bizonyos állomás helyen ilyen meg ilyen tisztviselők vannak, mi a költségvetés alapján szigorúan állítottuk össze és megfelelőleg kivánjuk a besorozást eszközölni, kijelentve előre, hogy a mennyiben a költségvetésileg rendelkezésünkre bocsátott hitel bárminemű megszorítási követelne, mindenesetre a legliberalisabb és az itt feltüntetett mértékben fogjuk e járandóságot nyújtani a kisebb tisztviselőknek és a mennyiben a költségveiési hitelnél fogva utalva vagyunk a takarékosságra azt nem kisebb javadalmak korlátozása által, hanem akként fogjuk elérni, hogy a magasabb illetményű tisztvitselőknek nem fogjuk a fizetés emelést esetleg oly mértékben javaslatba hozni és élétbeléptetni a mint azt különben a tabella szerint tehetnők. Ismétlem, hogy kisebb tiszt'