Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.
Ülésnapok - 1892-25
51 XXV. ORSZÁGOS ÜLÉS, hanem hogy hazánk önálló államot is képez: akkor erre nem elégséges sem az országos kiállítás, sem bármely magában véve szép, üdvös és culturális jelentőséggel bird látványosság; hanem a millenniumi ünnepély alkalmából oly alkotásokat kell létesítenünk, a melyek jellegüknél és egész lényegüknél fogva magukban hordják annak bélyegét, hogy mi nemcsak mint nemzet, hanem hogy mi mint állam létezünk. Ha erről tanúságot akarunk tenni, legyünk tekintettel arra is, hogy ünneplésünk olyan legyen, mely lehetőleg a honpolgárok összeségének is közvetlenül javára fog válni. És a harmadik szempont az lesz, hogy kapcsolják össze az ünnepélyt oly látványosságokkal, a melyek egyrészről culturánkról tesznek tanúságot s másrészről culturánk nemes irányban való továbbfejlődését is előmozdítják. A harmadikba sorozom én a kiállítást. Nem akarok én most, méltóságos főrendek, egy nagyobb szabású közjogi vitára alkalmat adni s nem akarom közjogi nézeteimet bővebben fejtegetni. Ezek a szempontok a törvényhozás másik házában fölhozattak, szeretném, ha azok itt is felhozatnának és behatóbban tárgyaltatnának, ezért azokat érinteni kötelességemnek tartom. Reám mindig elszomorító és lehangoló hatást gyakorol, noha ez ismétlése azoknak, a mik a képviselőházban elmondattak, hogy akkor, midőn mi Magyarország ezredéves fönnállását ünnepeljük, az ott kivonuló katonai csapaiok idegen nyelven vezényelve és idegen jelvény alatt lógnak megjelenni. De, méltóságos főrendek, én számolok a helyzettel. Tudom, hogy azt a nagy kérdést, a melynek ez csakis egy külső mozzanatát képezi; még ha lávolabb állanánk is azon időponttól, a melyben hazánk ezredéves fönnállását megakarjuk ünnepelni, még ha meg is volna a hozzá való akarat mindazon tényezőkben, a melyekben ez most még nincs meg; egyszerre, kielégitően megoldani nem lehet. De ha addig nem lehetséges is megoldani e kérdéseket: egyet mégis elérhetünk, a mennyiben tanúságot tehetünk arról, hogy a mivel ez országot megalkották s a mivel ez országot eddig föntartották : arról ez a nemzet nem mondott le és hogy ezen eszközök fölött a jövőben is rendelkezni akar. Az államok fönnállásának biztositéka kétségen kivül: a katonai erő s ez alatt az új korban képzett és művelt katonai erőt kell érteni nem csupán tömeget. Szerintem mell óbban nem lehetne a mai körülmények között hazánk ezredéves fönnállását megünnepelnünk, mint ha ez alkalommal egy önálló magyar felsőbb katonai intézet alapkövét raknók le: mint ha magyar katonai akadémiát állítanánk föl, magyart — mondom — a mely tényteg és közvetlenül a felelős kormányunk alatt állna és közvetlenül az ország doiatiójából tartatnék fenn. Jogunk ehhez van, mert az í867-ben és azóta megalkotott törvényeknek egyetlegy szakasza sincs, a mely ezt tagadná. Ezzel documeniálnók mi, hogy a mivel megalkottuk és föntartuttuk e hazát máig, ugyanazzal akarjuk föntartani azt a jövőben is. Én ennek az intézetuek alapkövére rávésetném az 1791: X. t.-cz.-et, hogy »Szabad ország vagyunk, független, semmi más államnak alá nem rendelve«. Hadd tudják meg mindnyájan, a kik ott neveltetnek, bogy ez az a feladat, a melyre ők kiképeztetnek és az a főczél, a miért nekik élniök és ha szükséges, életöket is feláldozniok kell. Másodsorban, melylyel szerintem meg kel lene ünnepelnünk hazánk 1000 éves fennállását, oly intézkedések volnának, a melyek abban az időpontban közvetlenül valamennyi honpolgárra, mintegy jótéteményt képeznének. Értem ez alatt, hogy mivel hála istennek és — habár az általam említett közjogi momentum is eléggé kétségtelenül kifejezi azt, hogy mily távol áll az én álláspontom a t. ministerelnök úrétól — hozzá teszem a t. minister úr fényes tehetségeinek és jóakaratának is, hazánk pénzügyi helyzete annyira javult, hogy a mit ebben a tekintetben teszünk, azt a közel jövőben még sokkal könnyebben lehet tennünk. Tudom, azt fogiák mondani, hogy ha ezt tehetjük, azt meg kell tennünk; tudom, azt fogják kérdezni, hogy miként áll ez kapcsolatban a millennaris ünnepélylyel 1 tudom, hogy azt fogják felhozni, hogy máról holnapra ezt tennünk még sem lehet, némi idő kell hozzá. Ámde én abban a nézetben vagyok, hogy ha pedig tehetjük, miért ne
