Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-22

Xxn. ORSZÁGOS ÖLÉS. :

31 hogy a műszaki kivitől tekintetében nehézségek egyátalán nem forognak fenn. A munka, melyről mást sző van, teljesen szárazban folyik. Mig a munka tervezése alkalmával nem lehetett azt biztossággal előie látni, vájjon sikerülni fog-e ez a szárazban való munka és a csendes vízben való munka volt kilátásba helyezve, addig most már a technika és az építészet előhaladása következtében sikerült keresztülvinni azt, hogy ezen szinte két kilométernyi hosszú csatornának építése teljes szárazban történik. Egyátalán nem forog fenn tehát nehézség arra nézve, hogyha már lemélyitjük a Duna vizszine alatt két méter mélységig ezt a csatornát, még egy további méterrel lemélyitsük abból a czélból. hogy ott — a mint érintettem — nagyobb járatú hajók is közlekedhessenek. A szabályozási munkák czélját ez a lemélyítés egyátalán nem veszélyezteti. Hiszen jól tudom, bizonyos műszaki körökben némi aggályok hangzottak fel, nevezetesen az, hogy a lemélyités fokozni fogja a csatornában a viz sebességét és hogy e vízsebesség következtében esetleg a hajók feljövetele ezen a csatornán meg le-z nehezítve, vagy lehetetlenné lesz téve. Említtetett továbbá az az aggály is, hogy vájjon nem lenne-e helyesebb áttörni a külföldi szakértők által annak idején e tekintetben jelzett zsilip rendszerre. Ezekre az aggályokra vonatkozólag, melyeket behatóbb tanulmányozás anyagává tettem, teljes meggyőződésem az, hogy a munka ugy, a mint tervezve van, műszaki tekintetben is helyes és keresztülvihető. A mi nevezetesen első sorban a sebességet illeti, előre számoltunk azzal, hogy egy bizonyos febesség az esé«i viszonyoknál fogva mindenesetre létezni fog ennél a csatornánál. De ez nem új dolog a Vaskapunál. Ott a viz sebessége ma is tényleg létezik. Helyenkint épen a Vaskapunál ott, a hol a Prigrada szikla padon kell keresztültörnie a Dunának, jóval nagyobb sebességek léteznek ma is, mint a minők létezni fognak az előállítandó csatornában. A műszaki számitások és feltevések szerint a maximalis sebesség, mely számbavéve már a lemélyítést is, a csatornában elő fog állani másodperczenkint öt méter, Ennél nagyobb sebesség ma. is tényleg létezik a Dunánál s ezt a hajózás mégis képes legyőzni. Nem is a sebesség képezi ma a hajózás akadályát, hanem az. hogy kisebb vízállás mellett a hajók és uszályok a sziklapadokon nem képesek keresztülmenni. Ha megíele'ő a vízállás, akkor a hajók az uszályokkal együtt e sebesség daczára is, nem ugyan ugy megterhelve, mint rendes viszonyok mellett, de mégis képesek felmenni egész Orsováig ma is. A sebesség tekintetébon tehát műszaki nehézségekkel, vagy keresztülvihetetlenséggel nem állunk szemben. Bizonyos mesterséges vontatásnak berendezése igenis szükséges lesz. Egy gőzhajó ereje a hozzácsatolt uszályokat egymaga nem lesz képes felvontatni, de ezzel tisztában voltunk és a vontatás itt kilátásba van véve. Hisz igy segítenek hasonló viszonyok közt külföldön is a közlekedésen, a Rajnán és számos más folyón, például az Elbán, a hol ily vontatási berendezések vannak, mert a vízviszonyok olyanok, hogy az ezekből szármizó nehézségeket le kell győzni. E nehézségeket a műszaki tudomány mai állásánál le lehet győzni, ugy, hogy nem is nagy lóerejű gépeknek alkalmazása által elélhető az, hogy egész convoi-k 3—4 uszálylyal lesznek a csatornán félvontaihatók. A mi pedig a második kérdést, a zsiliprendszert illeti, igaz, hogy a külföldi szakértők jelezték, hogy az ottani viszonyoknak megfelelőbb volna a csatorna-rendszer helyett a zsilip-rendszer alkalmazása. De e tekintetben figyelembe kell venni azt is, hogy a külföldi szakértőknek tulajdonképen nem állottak rendelkezésökre azon adatok, melyek a kérdés teljesen biztos megítéléséhez okvetlenül szükségesek. És nem is ez volt a szakértők feladata, mikor a hetvenes években a Tiszaszabályozás alkalmából az országba hivattak, hogy véleményök meghallgattassák, s igy e kérdéssel tulajdonképpen a kellő részletességgel egyfelől magok sem foglalkoztak, de másfelől, mint mondám, azok a részletes adatok, melyeket csak későbbi fejlődések és részletes tanulmányok alapján szereztünk, nem állottak akkor rendelkezésökre s meg vagyok róla győződve, hogy ha itéletöket azon részletes adatokra alapíthatták volna, melyek csak a későbbi fel-