Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-30

170 XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. kezetek által fentartott elemi iskolákban működő tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat illetőleg határozat érdemleges tárgyalása. Gyulai Pál jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Bátor vagyok a napirendhez szót kérni. Az előttünk lévő törvényjavaslatot sokkal fontosabbnak, sokkal messzebb kihatónak tartom, mint a minőnek czíme fel tünteti. Tény különben, hogy a törvényjavaslat már többé nem az, a melyet az igen t. vallásés közoktatásügyi minister ur terjesztett a képviselőház elé és abba sok olyan elv és álláspont hozatott be, a mely annak czímében nem foglaltatik. Én ez alkalommal nem bocsátkozhatom a törvényjavaslat részletezésébe, esnem is akarom ez alkalommal, midőn egy elnapolási indítványt és kérelmet akarok a ház előtt indokolni, magát a törvényjavaslatot kritika tárgyává tenni, nem akarom hangsúlyozni, mily élénken érzem magam is annak szükségét és kívánatos voltát, hogy azok, a kik a neveléssel foglalkoznak, oly helyzetbe hozassanak, hogy ezen nemes és nagy feladatuknak minél jobban megfelelhessenek. Tudom én is, hogy a külső állás és a díjazás nemcsak azért nyomatékos, mert eszközt és módot ad az egyénnek a tevékenységre, de azért is, mert annak az állásnak súlyt tulajdonit, kivált azok körében, a kik a műveltségnek nem a legmagasabb fokán állanak. Korántsem azon hajlam tehát, mintha a törvénynek e részbeni jótéteményét és annak nemes szándékát nem méltányolnám, hanem egészen más tekintetek azok, melyeknél fogva én bizodalomteljesen intézném a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz és a méltóságos főrendekhez azon kérést, hogy ez alkalommal^ezen törvényjavaslat tárgyalásába ne méltóztatnának ereszkedni. Ennek indokolására néhány szempontot vagyok bátor figyelműkbe ajánlani. Az első az, — és ez tény, — hogy ezen törvényjavaslat, nem személyes, de objectiv és a törvényjavaslatban magában foglalt okoknál fogva bennem és igen sokakban nagy aggodalmakat ébreszt. Nem azért, mintha annak fogalmazásában és alkalmazásában czélzatosságokat és már most létező szándékokat ismernék fel; de azért, mert utóbb annak oly alkalmazásának lehetőségét is látom, mely talán nem czéloztatik, és úgy hiszem, az igen t. közoktatási minister urnak sem lehet szándékában. De nyomatékos és széles körökben elterjedt aggodalmak léteznek e törvényjavaslat ellen. Másodszor pedig, méltóságos főrendek és nagyméllóságú minister ur, tekintsünk körül ezen teremben. Én itt először is azt vagyok kénytelen constatálni, hogy a róm. kath. egyház egyedül esek egy igen t. püspöke által vagyon képviselje, de a más felekezetek sincsenek oly arányban képviselve, hogy egy, kizárólag a felekezeteket érdeklő ügyben és oly körülmények közt, a melyek közt csakugyan aggályok és nyugtalanságok léteznek e téren, oly megnyugvással ereszkedhetnénk a tárgyalásba, hogy a tárgyalás folyamán jelenleg ezen aggodalmak megnyugtatására kilátás lenne. Végre még egy körülményre vagyok bátor utalni. Nem olyan törvény ez, melynek ma vagy holnap igen sürgős életbeléptetése indokul felhozható ilyen körülmények közt annak tárgyalása érdekében. Mert utóbb már a dolog termeszeié szerint is nem lesz ezen törvény rövid hónapok alatt életbe léptethető. Maga a törvényjavaslat sem tervezi a dolognak természete pedig nem engedi meg, hogy ily törvény a maga végleges alkalmazásában rövid idő alatt érvényesüljön. Valóságos erkölcsi hatása és áldása pedig épen az óvatos, a tapintatos az idő viszonyaihoz alkalmazott, és a közbizalommal találkozó életbeléptetéstől vagyon feltételezve. Ama kérelemmel járulok tehát a méltóságos főrendek és a nagyméltóságú minister ur elé: méltóztassék ezen törvényjavaslat tárgyalását későbbi ülésre halasztani, midőn a főrendiház inkább lesz azon helyzetben, hogy annak beható tárgyalásához foghasson és méltóztassék a törvényjavaslat tárgyalásától eltekintvve, azt a napirendről levenni Csáky Albin gr., vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nem vindicálhatok magamnak döntő befolyást a tekintetben, hogy a méltóságos főrendek napirendjüket miként állapítják meg, illetőleg a megállapított napirendet megváltoztatják-e vagy nem; de talán nem