Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-30

XXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 163 Én is azt tartom, hogy nincs olyan termény, melynek Magyarországon oly nagy fontossága és fejlődési képessége volna, mint a szőlő és hogy a bortermelésnek óriási jövője van, midőn azon katastrophával állunk szemben, melyet a phylloxera előidézett, kétségtelen, hogy ez nagy hátrányára vált az országnak. De a szölőmívelés fejlődésére — ma is ismétlem azt a paradoxnak látszd mondását, a melyet egy brochureben irtam — a szőlőmívelés kedvezőtlen állapotának átváltoztatására szerencsének mondható a philloxera pusztítása, mert az megszünteti azokat az állapotokat, a melyek egy tél évszázadig fennállottak és arra kényszeritik a termelőt, hogy helyesebben kezelje a szőlőt. Ismétlem, hogy a részletekbe belemenni nem akarok, de az államnak jutott az oroszlán rész azon feladatból, hogy azon nehéz átalakulás alkalmával, a melyen akkor a szőlőmívelés keresztülment, annak segítségére siessen, hogy egyes termelőknek megkönnyebbítse az átültetést és kiterjeszsze a szőlőmívelést oly területekre, a melyeken eddig szőlőtermelés nem volt. Ebben az irányban, fájdalom, eddig némi kapkodással, tájékozatlansággal és félszeg, kisszerű intézkedésekkel álltunk szemben, holott ott erélyes, egyöntetű, átgondolt és hosszú évekre előre tervezett intézkedésre lett volna szükség. De történt még egy más dolog is és ez egyik oka mai felszólalásomnak, t. i. megköttetett az olasz vámszerződés, a melynek részleteibe szintén nem akarok kiterjeszkedni, de azt szembe kívánom állítani ezen törvényjavaslattal, mely félszeg intézkedésekkel és eszközökkel akarja íorceirozottan emelni a tisztán kezelt borok árát, azt képzelve, hogy constatálni lehet azt, hogy melyek a nem tisztán kezelt borok és ez által a jó borok árát emelhetjük. Az Olaszországgal kötött szerződés egyszerűen mondva, tizenkét évre megakasztja a magyar bortermelést és a szőlősgazdát abba a helyzetbe hozza, hogy a ki ma szőlőt ültet vagy ültetett öt év óta, az positivitással tudja, hogy tizenkét éven át ráfizet szőlőtermelésére. Röviden mondva, az olasz vámszeiződésnek utolsó pontja, mely 20 írtról 3 frt 60 krra szállította le a vámot, lehetetlenné teszi a concurrentiát, mert Magyarországon nem vagyunk képesek oly árakon jó vörös bort előállítani, a minő árakon az Olaszországból importálható. Itt tehát több félszeg inlézkedéssel állunk szemben, a melyek látszólag protegálják a szőlőtermelést, a melyet egy másik intézkedéssel, egy másik törvény már agyonütött. Ezen többé segíteni nem lehet. De midőn ezen két törvény intézkedéseit szembeállítom, azon kérdést kívánom intézni a földmívelési minister úrhoz, hogy constatálva ezen tényállást, ha csakugyan elismeri, hogy még mindig roppant jelentősége van nálunk a szölőmívelésnek, a melyen kisszerű intézkedésekkel nem lehet segíteni, hanem a melynek felsegitésére egyöntetű nagyobb intézkedések szükségesek, ezt a 12 évet, a mely alatt a szőlőmívelés floreálását többé nem lehet előidézni, használja fel a későbbi állapot előkészítésére, hogy ez alatt az idő alatt történjék intézkedés arra, hogy nagyobb terülelen nagy mennyiségben ültettessék állami támogatás mellett szőlő akkép, hogy legalább a vámszerződés lejárta után ne csak feníartható, de fejleszthető legyen a szőlömívelés, hogy elérhető legyen az az állapot, a mely volt és ismét lehet, hogy Magyarország borexportáló, és nem, mint ma van, borfogyasztó állam legyen. Az volt az alaptévedés az olasz borvám megkötésénél, hogy mindnyájan abban az illusióban voltak, kivált az olaszok, hogy borexportáló állam vagyunk és nem is gondoltak arra, hogy Olaszországból importáltassék hozzánk a bor. Ha pedig összehasonlítjuk a fogyasztás összeget, például Francziaországéval, a hol minden lakos 136 liter bort fogyaszt, míg Magyarországon csak 21 liter a fogyasztás, és ha megfontoljuk, hogy nálunk csak 3 millió hektoliter bor termeltetik, akkor bő kell látnunk, hogy mi ma igen kedvezőtlen állapotban vagyunk, hogy ahhoz, hogy mi a gazdagság azon fokára jussunk, hogy a borfogyasztás annyira emelkedjék, mint külföldön, hatszor annyit kellene importálni más országból, mint a mennyit itthon termelünk. E kedvezőtlen állapotnak javítása, ennek a gazdagságnak 21*