Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

106 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. az tagadhatatlan; de ez nem a többféle házassági jogban, hanem abban keresendő, hogy a judicatura nem tartja mindig szem előtt az illető felekezetek házassági jogának szabványait. A katholikus házassági jog 1848-ig állami házassági jog is volt. A magyar állam azt magáénak fogadta annyira, hogy hosszú időn át a protestánsok is a katholikus egyházi biróságokhoz lettek utalva. Az állam eltogadta a canoni jog által kijelölt bontó akadályokat, elfogadta a katholikusokra nézve a feloldhatlanságot, azaz a köteléki bontő akadályt, elfogadta az egyházi rendet mint bontó akadályt; és nincsen törvény mely ezen akadályokat megszüntette volna. Miért bontatnak tehát fel a katholikus egyház elvei szerint kötött házasságok, miért ismerik el az apostata papok házasságát? Az Í868. LIIÍ. t.-cz. 8. §-a ezen két bontó akadályt nem törülte el. Mert az csak az áttértnek az áttérés utáni cselekményeire vonatkozik, nem pedig az áttérés ellőtiekre. A törvény sem mondja ki a visszaható erőt. A házasság, mely a kath. pap előtt köttetett, szerződés, mely esküvel is meg lett erősítve, és ha áll a szerződési jognak azon elemi szabálya, hogy contractus contrahentibus legem ponit« akkor az áttértnek nem szabad az eredeti szerződést felbontania, mert ez reá nézve törvény és ha a judicatura oly értelmet tulajdonított a törvényszakasznak, akkor nem alkalmazkodott a törvénynek sem betűjéhez sem szelleméhez. Mindezeknek orvoslása, nem abban van, hogy lerontassék minden különleges házassági jog és állittassék helyébe egy annyi fontos érdeket sértő egységes házassági jog; hanem abban, hogy adassék meg a törvénynek helyes értelmezése és szüntettessék meg a visszalés melyet kivált Erdélyben a legszentebb joggal űznek. Egységes állami házassági jog, egységes polgári törvénykönyv nélkül nem gondolható. Horvátországban, a volt végvidéken, Erdélyben még ma is az osztrák polgári törvény van érvényben. Hogy pedig a családi jog, ha külön megalkottatnék, nem fogja kimeríteni mindazon jogviszonyokat, melyek a család és a polgári élet közt léteznek, azt alig lehet tagadni. Az egységes állami házassági jog tehát nem fogja átölelni Sz. István koronájának minden részét és igen megfontolandónak tartom azon kérdést, vájjon, ezen kényszeritett unificatio elfogja-e enyésztetnimindazt,a mi Magyarország erősítésének még ma útjában áll t Nem fogják-e épen az ellenkezőjét elérni, a mit a polgári házassággal elérni kivannak? A külső unificatio még nem jelententi a szellemnek és érzelemnek egyesülését. A magyar nép, az országnak lakói a polgári házasságot nem óhajtják. Azon manifestatiók melyek a vármegyékben és városokban felidéztettek, a magok értékére leszállítva, a komoly államférfiú szemeiben fallaciák. (Mozgás.) Mindezektől a nép távol áll. Itt el lehet mondani azt, hogy nem mindig akarják azt, a mit tesznek, és nem mindig tesznek azt mit akarnak Félni lehet, hogy a polgári házasság intézménye csakis a magyar családokat fogja gyengíteni; gyengíteni azt, a hol a nemzetnek nemcsak ereje, hanem borús időkben egyedüli menhelye lehet. Mennyi kegyeletet fogna ez lerontani! Mennyi családi traditiot megtörni! Mily mélyen érintheti ez mindazon családokat, melyek féltékényen őrködnek ezeknek tisztasága fölött és ezt még kötelesség feledte utódaikban is megóvni igyekeznek! Magyarországnak egész múltja, fejlődése és jelenlegi viszonyai egészen különbözők más államok viszonyaitól és azért azon törekvésben, mely azt consolidálni és a többi államok culturalis színvonalára emelni akarja, több részének kell lennie az államférfiúi körültekintésnek, mint az elvont elvek és eszmék hangoztatásának. Nem szabad azon épületből, mely kilencz századon át menhelyet adott a nemzetnek, darabot darab után kitörni, nem szabad theoriák után indulni, melyekből más nemzetek decadence-a fejlődött, intézményeket üdvöseknek proclamálni, melyek más nemzeteknél is csak kétes beesűeknek bizonyultak. A százados jogalapon tovább építeni, javítani, de nem törni, a változott viszonyokhoz képest módosítani, de nem erőszakolni, államférfiúi nyugalommal és bölcsességgel kibékíteni az ellentéteket, megnyugtatni a felriasztott lelkiismereteket, ez, szerintem, az egyedüli józan poli-