Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

104 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. viszonyok közt, midőn sem községi, sem megyei állami administratio nincsen, a mi eddig egy kézben központosult, ketté szakítja; mert a tény, mely az anyakönyvezés tárgyát képezi, másutt fog véghezmenni és másutt lesz a bejegyzés; a mi lehetetlen, hogy beláthatlan zavarokra okot ne szolgáltasson. A fenforgó sajnálatos vallási viszályok az anyakönyvek államositása után sem fognak megszűnni. E viszályoknak okai mélyebben feküsznek. És vagy megmaradnak a törvények, melyek a családok jogait megkötik és akkor fenrnaradván az ok, fenn fog maradni az okozat is; vagy pedig a törvények csak a polgári házassággal fognak módosíttatni, de akkor az állami anyakönyvvezetés filius ante patrem. De még egy másik pontra is akarok mutatni, arra tudniillik, hogy az állami anyakönyvvezetés életbeléptetése által a magas kormány egy beláthatlan horderejű rendszabályt inaugurál, mely az egyháznak az államtól való elválása princípiumát magában rejtvén, könnyen annak minden keserűségét fogja Magyarországon felidézni. Ennek végzetes voltát a hazafiúi kebel inkább sejti, mint azt szavakkal kifejezni tudná vagy merné. Az ezen rendszabályban rejlő elv expensiv erejénél fogva ki fogja terjeszteni hatását mindazon kérdésekre, melyek az egyházat és az államot közösen érdeklik és nem kell pessimismus, hanem csak nyugodt megfontolás annak felismerésére, hogy be fog állani a csalódás azon államférfiakra nézve, a kik ezen első lépést tették. Az elv tudnillik ki fog siklani kezeikből és meg fogják ragadni mások, tán olyanok, a kik valamely intézménynek értékét nem a gyakorlati élet exigentiái, hanem felületes theoriák szerint mérlegelvén, szabadelvűek bölcsesség nélkül, politikusok tanulmány nélkül. Én azon meggyőződést táplálom, hogy a magyar államéletben azon gondolatnak kell mindenekfölött uralkodónak maradnia, melyben mint gyűpontban egyesüljenek vallások, nemzetiségek és minden nemzeti és egyéni érdek, tudniillik: a nemzet egész valójával össze'orrt traditiők alapján nyugodtan haladni és fejlődni, oly nemzeti politikát folytatni, mely a multat a jövővel összekötvén, megadja a jelennek irányát, mely minden tényezőt ezen czélra képes legyen irányitani és lelkesíteni, mely jóakaratúlag, védőleg hozzájárul ahhoz, hogy a tényleg létező erőknek concentricus tevékenysége által alakuljon egy mozaik kép, mely a szinek és anyagok különfélesége daczára egy harmonikus egészet mutasson. Hibának tartanám, ha a magyar állam ezen nemes hivalásától eltérve, éppen a vallási ügyeket illetőleg vagy az erőszakos egyenlősítést tűzné ki czélul, vagy éppen azon tényezőket tavolitaná el magától, kik hozzá ezer meg ezer szállal fűzvék. A polgári házasságot illetőleg nincsen szándékom azt egész teljében felkarolni, mert nincsen napirenden; csak azon érvekre kívánok röviden reflectálni, melyek annak behozatalát elkerülhetetlenül szükségesnek, sőt sürgősnek akarják bizonyítani. Mindenek előtt engedjék meg, hogy helyreigazítsam azon állítást, mintha a polgári házasság nem sértené a katholikus hitelveket. Az egyház mindenkor elvi álláspontot foglalt el bármi néven nevezett polgári házasság ellen és a ki a tridenti zsinatnak a XXIV. ülésben hozott és XII. pontban foglalt dogmatikai határozatait átolvassa, azokban az eddig ismert polgári házasságok minden egyes pontját kárhoztatva fogja találni. És nem lehet egy zsinati határozatot, egyetlen egy pápai nyilatkozatot idézni, mely magában foglalná annak helyeslését. A mi a franczia concordatumról mondatott, az minden alapot nélkülöz. Az 1801-ben Julius 15 én kötött concordatumban egy árva szó sincsen a polgári házasságról. Igen, van szó az articles organiques 54. pontjában, mely igy szól: »Ils (les cures) ne donneront benediction nuptiale, qu' á ceux, qui justifieront, en bonne et due forme avoir contracté mariage devant l'officier civil.« De ezen articles organiques ot az egyház soha sem ismerte el. A miről mindenki meggyőződhetik, a ki VII. Piusnak az 1802-ben május 24-én a titkos consistoriumban tartott allocutioját elolvassa. A mi XIV. Benedek pápának Hollandiára vonatkozó intézkedését illeti, a méltóságos főrendek nem fogják tőlem várni, hogy azt itt tárgyaljam. Annyit azonban megjegyezni kivá-