Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

1ZÁG0S ÜLÉS. 98 XXVIII. ORS népéletből fejlődtek volna, hogy azok oly köz­szükséget képeznének, mely türelmetlenül kopog­tatna a törvényhozás ajtaján, hiszen egy év elölt még erről senki nem álmodott. Az egyházpolitikai kérdések felvetése meg­lepetés, rögtönzés volt, melyeknek szálait a magyar nép szellemében, természetében, jellemé­ben, múltjában hiába keresnők. (Igaz! ZJgyvan! jobbfelöl.) Életrendet megváltoztatni, melyhez a becsületes magyar nép benső vallásossággal ragaszkodott a modern cultura terjesztésének nevében, a magyar népéletet elvont theoriák igája alá hajtani; eszméket hirdetni, a melyekről a magyar népnek fogalma sincsen; intézményeket létesíteni, a melyeknek sem alapja, sem elő­készített talaja nincsen: ezen kérdések nem jöttek felszinre természetes fejlődés utján. A fel­vetett egyházpolitikai programm tehát nem a politikai exigentiák eredménye, nem a társadalmi szükség által felvetett probléma, nem a cultu ralis fejlődés érdekében sugalmazott irány, ez szerény véleményem szerint: a vezető szellemek ingatagságából és a magyar parlamentaris elemek incohaerentiájából származott baljóslatú lépés, (Igás! jobbról.) melynek kulcsa ismét az 1868-iki LIH. törvényczikknek megkisérlett, de nem sikerült magyarázatában, illetőleg az e törvények végrehajtására irányzott törekvések meghiúsulásában keresendő. Huszonnégy év előtt hozatott meg azon törvény, mely a keresztény felekezetek közti viszonyokat ideiglenesen kívánta rendezni. Az akkori törvényhozás csakis e czélt tar­totta szem előtt. Ki állithatja ma logikai jogo­sultsággal, hogy mivel e törvény végrehajtása nem sikerült, tehát beállott a szükség egy nagy­terjedelmű egyházpolitikai programúinak fel­vetésére ? Vannak azonban a mai helyzetnek törté­nelmi előzményei; legyen szabad a kérdésnek felvilágosítása végett ezekre kitérnem. Eötvös József báró, a kinek szabadelvű gondolkodását senki sem fogja tagadni, 1868-ban nem a mai formában terjesztette elő törvény­javaslatát. Ő a szülők szabad elhatározását kívánta biztosítani. A képviselőház azt elvetette és a szülők akarata helyébe az állam akaratát állította. 1868-ik deczember 5-én került ez a főrendi­ház elé. Kétféle javaslat volt a magas ház asztalán. Az egyik a képviselőházé, mely a nemszerinti hovátartozandóságot állapítja meg: a másik, a mely az eredeti ministeri javaslattal megegye­zöleg a főrendiház bizottságának javaslata volt, mely szerint a vegyes házasságbeli gyermekeknél a szülők akaratától függjön, mely valláshoz tar­tozzanak. Az azon ülésben jelen volt Eötvös József báró minister egyetlen egyszer sem szólalt fel a képviselőház megállapodása mellett; de igen is felszólaltak ellene Simor János herczeg­priraás, Haynald Lajos kalocsai érsek és Biró László szatmári püspök s beszédjeikben köve­telték a szülők szabad elhatározásának biztosí­tását és a midőn névszerinti szavazásra került a javaslat, az összes jelenlevő püspökök, szám­szerint 15-en, Maschirievics patriarcha és Stoj­kovics püspök is, mindnyájan a 12. §. ellen szavaztak. Tehát a püspöki kar már akkor jelezte ellentétes állását a törvénynyel szemben és nem áll az, a mi mondatott, hogy abba bele­nyugodtak volna. A törvény az ideiglenesség jellegével került ki a törvényhozás kezeiből, ahhoz sem büntető sanctio, sem végrehajtási záradék nem lévén kötve, hosszú éveken át az intéző kormány­körök annak életbeléptetésére nem vállalkoztak. Egyes felmerült esetek kormányhatóságilag lettek elintézve, a mint ex sokszor a törvény meg­alkotása előtt is megtörtént. Ilyen lévén a helyzet, tehát az élet vette át a törvénynek magyarázatát. Sem a kormány nem érezte magát indíttatva arra, hogy vagy átalános szabályt állítson fel, vagy hogy részletes rendelkezést tegyen, vagy épen büntetési sanctiót adjon egy törvényhez, melyet ahhoz a törvényhozó sem kívánt adni, sem a püspökök átalában és a gyakorlatban nem változtatták meg eddigi el­járásukat a vegyes házasságok és az ezekből születendő gyermekek nevelése iránt. Ennek oka lehetett az is, mert ugyancsak az 1868 : LIH. t.-cz. 17. §-a kimondja, hogy a jelen törvény életbeléptetése előtt kötött házas­ságokból született vagy születendő gyermekek vallásos nevelésére nézve azon törvény határo-

Next

/
Thumbnails
Contents