Főrendiházi napló, 1892. II. kötet • 1892. szeptember 26–1893. május 30.

Ülésnapok - 1892-28

94 XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tem szerint az, mely veszélyes, mert végkövetkezményében a családot, társadalmat aláássa, mit én igénytelen nézetem szerint magasabb szempontoknál nem helyeselhetek. A polgári házasság a vallásos szertartás biztosításáról egyidejű megtörténtéről nem gondoskodik, miáltal előbb-utóbb a vallásos érzületek meghidegedésére vezet A házasságok megkötése, a családi élet megalapítása, az élet egyik legfontosabb momentumának perezében kell, hogy a felekezetek közegei által is végezi essék; ha a mi sok tekintetben fejletlen népességünknél a vallási szertartás biztosítva nincs, ez előbb utóbb a malerialismusra és atheismu&ra vezet a társadalmi rend megbontására, miáltal az állami lét kérdésessé válhatik. (ügy van!) Ez az, a mire a mi viszonyaink között én fősúlyt helyezek és a mit állami érdeknek kell tekintenem. Elisnurem azonban, hogy lehetnek esetek, midőn a házasságok megkötésekor, a vallási áldás és szertartás vallási, vagy hitelvi akadályok folytán nem fog megtörténhetni, és akkor a már ismeretes szükségbeli házasságkötésnek formája mutatkozik correctivumnak, mely csekélyebb számú egyénre terjed ki és már azért is átalános hatásában nem lehet oly káros. Felhozatik sok oldalról a nyugati államok példája, hogy ott a különböző felekezetek abban magukra sérelmet nem látnak. Először is a polgári házasság mindenütt akkor hozatott be, midőn az egyház az állammal conflictusban volt és sem az egyik, sem a másiknak ez előnyére nem szolgált, másrészt a nyugati államok fejlettségi és előhaladottsági fokát hazink né pességének fejlettségével párhuzamba hozni, összehasonlitani nem tudom; másiészt a nyugati államoknak éppeu házassági viszonyaiban az erkölcsi állapotokat sem utánzandóknak, sem kívánatosaknak magunkra nézve nem tekinthetem. Előttem az irányadó, mi felel meg hazai viszonyainknak és külföldi példák utánzását, ha azokat nem tartom megfelelőnek, kívánatosnak sem tarthatom. Nem zárkózom el annak elismerésétől, hogy házassági judicaturánkban egy bizonyos ziláltság uralkodik, ezek rendezése múlhatatlanul szükséges; a családjog és ennek keretében a házassági jog meg kell, hogy alkottassák, de a sorrendre nézve nem czélszerűbb-e, hogy ha a házasságból származó jogviszonyok rendezése előbb törvényünkbe igtatattik és csak azután kerül a házasság kötésének külső formája szabályozás alá, mig most a kormányprogramra szerint a családjog még alapelveire nézve sem lévén megállapítva, a megfordított eljárás követése terveztetik. Legyen szabad a zsidó vallás receptiójára ez alkalommal csak annyit megjegyeznem, hogy azt nem ellenzem, ha a szomszéd államokból az izraelita bevándorlás megfelelően szabályoztatik; az áttérésre vonatkozó dispositióktól, azonban el kellene tekinteni; mivel az 1868. évi Lili. t.-cz. 14. szakaszának intézkedése, hogy az áttért szülőnek 7 éves korig gyermekei is új vallását követik, még is túlmenő intézkedésnek látszhatik. Már most, ha az egyházpolitikai kérdések körül a kormány egész eddig követett eljárását tekintjük, az lehetetlen, hogy ne ébreszszen aggályokat, mert az 1868 : LIII. törvény által előidézett bajok helyett, a medicina pejor morbo, a kötelező polgár iházasság által még eléggé nem consolidált viszonyainkat, nem csak nemzetiségi, de még vallási zűrzavaroknak is fogjuk kitenni s azért én ily módon való rendezésre még az időt elérkezettnek nem látom. Ha a kormányprogrammuak az anyakönyvek behozatalára vonatkozó kijelentését olvassuk és az azóta előttünk ismeretes, az állami anyakönyvek behozataláról szóló törvény rendelkezését tekintjük, ugy abban lényeges különbségek vannak. Igen lehetséges, hogy az 1868-iki törvény rendelkezéseinek hatályon kívül helyezése után, azok más utón fognak felszínre kerülni. Én tehát az ilyen kijelentéseknek nagy súlyt nem tudok tulajdonítani és nem tudok bizni abban, hogy a vallásos béke és nyugalom az elkezdett úton helyreálljon. Az elmondottakat összegezve, miután a kormány eddig e részben követelt eljárását nem tartom szerencsésnek, a mely kormánynak létjogosultsága pedig az egyházpolitikai kérdésekből eredt, miután abból, a mi eddig ismeretes, nem igen lehet reményleni, hogy az egyes