Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. ÖV nézve, hogy az 1868: LT1L törvényczikk 12. §-ának módosítása és egyátalában az egyház politikai kérdéseknek most azonnal való napirendre tűzése miért nem volna nézetem szerint időszerű. (Bálijuk!) Nem volna időszerű azon ingerültség miatt, mely két év óta ezen kérdésben tagadhatatlanul fennáll. Ingerültség van egyrészről az 1890-iki rendelet kibocsátása ellen, másrészről ingerültséget keltett az a mozgalom, mely ezen törvény végrehajtása ellen megindult. Ingerültség közepette tárgyalva ezen nagyfontosságú kérdéseket, tartani lehetne attól, hogy ezen tárgyalás nem lehetne ment azon szenvedélyességtől, mely minden ily ügyben a legrosszabb tanácsadó és ezt már is annyira elmérgesitette. Ezért mindenesetre kívánatos, hogy előbb hozassék tisztába az a kérdés, mely leginkább képezte az elkeseredés fullánkját. Ezt eltávolítani volt az első feladat és ezt szándékozik elérni a kormány azon javaslata által, mely kilátásba helyeztetett, tudniillik hogy a vegyes házasságban született gyermekekre nézve polgári anyakönyvezés hozassék be és ez által megszüntettessék azon kényszer, mely erre nézve azokra gyakoroltatik, a kik közreműködni nem akarnak és igy meg fog szűnni azon visszás helyzet és elkeseredés is, melynek épen Zichy Nándor gróf kifejezést adott. De, méltóságos főrendek, az is említtetik, hogy azon kérdés, melylyel az 1868-iki törvény módosítása kapcsolatba hozatni szándékoltatik, igen súlyos feltétel és igen távol időben lehet kilátás a módosítás keresztülvitelére. De kérdem, méltóságos főrendek, vájjon mindazok, a kik ezen ház falain belül és ezen ház falain kivül a hazánkban gyakorolt házasság-felbontások és új házasságok kötésének kérdésével foglalkoznak, nem látják-e, hogy az az állapot, mely ma fennáll, tovább fenn nem tartható? Mert tény, hogy hazánkban vannak egyes helyek és vidékek, a hol házasságokat lehet felbontani, melyeket sehol másutt felbontani nem lehet, valamint új házasságok is köttetnek ott, melyek nem volnának megengedhetők. Ily visszás helyzetet sem erkölcsi szempontból, sem az állam érdekében, sem az egyes egyházak érdekében fentartani nem lehet és az állam ezen kérdés rendezését hosszú időre elodázni nem akarhatja. Ép ezért feladatunknak nem azt tartjuk első sorban, hogy egyes kérdéseket az egyházpolitika köréből kiszakítva előtérbe tolva megoldjunk, hanem egyházpolitikai téren minden kérdés bizonyos egymásutánban való megoldását látjuk szükségesnek, E mellett, midőn ezen kérdéseknek megoldására kerül a sor, nem szabad Magyarországnak különleges viszonyairól megfeledkeznünk és nem szabad Magyarországot összehasonlítanunk oly államokkal, melyekbe'] egészen más viszonyok állnak fenn. Mert azt még sem lehet tagadni, hogy Magyarországon oly sok különböző vallásfelekezet van és azok oly számarányban állnak egymáshoz, hogy ezt a körülményt csakugyan figyelembe kell venni és nem lehet ezeket, a viszonyokat oly viszonyokhoz hasonlítani, minők például Ausztriában vannak, a hol az összes más hitfelekezetűek a lakosság egytizedrészét képezik és »/i

0-része a lakosságnak az, mely egy vallásfelekezethez tartozik. Epén Magyarország speciális viszonyánál fogva az egyházpolitikai kérdések megoldására csak egy mód van és ez az, hogy a megoldás a jogegyenlőség alapján történjék. Azért, méltóságos főrendek, az én óhajtásom az, hogy a ki ezen ügyben a vallásfelekezetek közt és egyátalában az államban a honpolgárok közt a békét és békés egyetértést fentartani akarja, nyújtson nekünk, a kormánynak kezet arra nézve, hogy e kérdések egész összességeikben az általam jelzett irányban megoldást nyerjenek. Ha ez utón haladunk, meg vagyok győződve, el lehet érni azt, hogy ugy ez áilam, mint a különböző hitfelekezetek továbbra is békés egyetértésben élhetnek, a mint századokon át hazánkban békességben éltek. Ezen irányban kérem, hogy a kormányt támogatni és a költségvetési elfogadni méltóztassanak. (Helyeslések.) Bethlen András gr. földmivelésügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Keglevich István gr. ő méltósága szigorú bírálatot gyakorolt mindazon kérdések felett, melyeket érdekes felszólalása folyamán felhozott. Előadta, hogy a vallási kérdésről miért uem szól, példával illustrálta ezt, melyben röviden azt is jelezte, hogy az objectivitás hiányát, feltételezi s elitélte a continens