Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 8i érkezett-e el az ideje annak, hogy e tekintetben is gazdálkodni kellene veszélyökre és kárukra azoknak, a kiknek ez nem conveniál, vagyis egyszerűen kimondva: hogy a parlamentaris reform kérdésével nem volna-e időszerű foglalkozni. Jól tudom, hogy e tekintetben egyes odavetett szó az első perczben ellenszenvesnek, fölöslegesnek és kivihetetlennek látszik. De ha már visszaéltem eddig a méltóságos főrendek türelmével, legyen szabad e tekintetben még néhány szót koczkáztatnom, szívesen alávetvén magamat annak, hogy mindezen epithetonok reám alkalmazhatók. De ki tudja, hogy a jövő nem ad-e igazat, a mint már más esetekben is megtörtént, hogy egy eszme évek multán életrevalónak bizonyult. Azt hiszem, hogy a parlamenti működés jelenlegi stádiumában igen kedvezőtlen lejtőn van, melyen megállni nem lehet, csak reformálni. Nem akarok a parlamentarismusról átalában Ítéletet mondani, mert ha azon kérdést intézné valaki hozzám, hogy mi a nézetem a parlamentarismusról, azt kellene visszakérdeznem tőle, hogy melyikről beszél? Szó van-e a parlamentarismusról Angliában ? Erről ítéletet mondani fölösleges. Vagy van-e szó a parlamentarismusról a continens valamelyik országában? Ez két olyan különböző dolog, hogy ezekről összefüggésben együttes ítéletet mondani nem lehet. Az egyik Angliában a talajból nőtt, kitalálva, törvénybe igtatva nem letf, hanem vérévé vált a nemzet minden egyes fiának, meg volt bennök, meg van és meg lesz mindenkor. A másik egy kitalált dolog, egy utánzat, mely egy országot kivéve, minden más országban phrasissá, komédiává vált. Legyen szabad erről per sumraos apices beszélnem. Ezen meggyőződésemnek kijelentésével — és aki bővebben foglalkozott a különböző országok parlamentarismusával, igazat fog nekem adni — áttérek arra, hogy nálunk ép ugy, mint másutt is az, a mi Angliában évszázadokon át a földből nőtt ki és vérré vált, nem fog létezni soha; az a forma pedig, melyet a szavakban megtalálunk és törvényekbe igtatunk, hatásában — fájdalom — azon arányFŐBENDI NAPLÓ. 1892—97. I. KÖTET. lag rövid élet után oda vezetett bennünket, hogy mint előbb is mondtam, a törvényhozó testület működésének legnagyobb ideje alatt tisztán és kizárólag személyi érdekekkel, pártérdekekkel és épen nem átalános érdekekkel foglalkozik, hogy az a harcz, a mely küzdetik, épen azért, mert épen a hatalomért való harcz, személyeskedő, éles és épen ezért, nem vet meg semmi eszközt s a mely a. közjó és átalános érdekek ürügye alatt, csakis magánérdekeknek szolgál. (Úgy van!) Azt az állapotot, a melyről a Sándor-utcza másik oldalán annak idejében meggyőződésemnek huszonöt év előtt kifejezést adtam, azt az állapotot ma beállottnak látom, igen természetes, távol van tőlem a gondolat, hogy azon, a mi történt, változtatni lehessen, hogy akár a parlamentarisraust megszüntetni lehessen, a melyre pillanatig sem gondolhat józan ember, semhogy azon javítani lehessen angol minta szerint, mert hogy lehessen, akkor húsz év előtt öt millió angolt kellett volna ide importálni; de az ismeretes viszonyok szerint, ugy, a mint vannak nálunk, a mennyire lehet, reformálni kell. És ez az a pont, melyhez -megérkezve ismét egy merész állítást koczkáztatok, mely abban áll, hogy a parlamentaris működést illetőleg a törvényhozó testületben és sajtóban évek óta folytonosan a választások tisztaságáról beszélnek, de a mint arról van szó, hogy ezen a bajon: a corruptión és ezen a helytelen eljáráson segíteni keli, akkor, nem akarom épen azt mondani, hogy minden párt által egyetértőleg eltemettetik e kérdés, hanem azt határozottan merem állítani, hogy egyetlen párt sem vállalkozik reá, hogy komolyan megragadja az eszközt a baj orvoslására. Midőn tehát itt már a parlamentaris reformot felhoztam, legyen szabad a választások kérdésére áttérve, elmondanom nézetemet. Meggyőződésem szerint a parlamentáris működésnek egész jellegét meg kell változtatni és hogyha ebben ez egy kérdésben gyökeresen ésjóhiszeműleg jár el a törvényhozásnak minden factora, t. i. a választásoknak feltétlen törvényes intézkedés utáni tisztasága tekintetében, legyen szabad ismét felemlítenem, a — nélkül, hogy a törvényhozás másik háza felett bírálatot mondani 11