Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 77 felében egészen más hangon elmondja, hogy i Angliában azon főúrral, a kinél szállva van és j a ki őt igen szívélyesen fogadta, egy kis had- • járatban vett részt néhány hegyi faluban, a hol állítólag a katholikusok elég szemtelenek az ő vallásos szertartásukat nyilvános helyen gyakorolni. Ezeket egy pajtában meglepték, a pajtát körülfogták és hirtelen összeszedett gályákkal Ifizet raktak s azt szerencsésen el is égették. Érdekesen adja elő, hogy mennyire sajátságosak voltak azon katholikus énekek, melyeket a katholikusok a lángok közt énekeltek és elmondja, hogy a legnagyobb elégedettséggel tért haza e hadjáratról. Ez okmány az, mely máskor is, de a jelen esetben is arra bir, hogy az ilyen vitában részt ne vegyek. Jónak látom arra szorítkozni, hogy egy prózai és nem épen érdekes dologról, az 1892-ki költségvetésről szóljak; szóljak a mindennapi kenyérről, az élet szükségletéről. És habár azon kényszerhelyzetben vagyok, hogy e költségvetést nemcsak egészben is el kell fogadnom és annak részletein nem változtathatok : mégis czélszerüneií látom elmondani nézeteimet, j ha nem is a költségvetés egyes tételeiről, de legalább azon kormányrendszer múltjáról és jövőjéről, mely azokban kifejezést nyer. És ha ezt ma szükségesebbnek tartom, mint máskor: ez azért van, mert szerintem hazám kormányrendszerében egy cyclus végén és egy ujabb cyclus elején állunk és hogy számos oly kívánság, mely a múltban elodáztatott, talán most a megvalósításhoz közelebb vihető. Az utolsó 25 évben a nemzetek történetében hallatlan fejlődésen mentünk át, melynek főoka a hosszú béke-aerának köszönhető természetes haladás volt; de nem csekély mértékben hozzájárult ehhez eddigi kormányaink ügybuzgó és nagyon sok téren helyes eljárása. 11a átalános bírálatot akarok mondani ugy a múltra, mint a jövőre nézve, azt a kérdést kell fölvetnem, nem érhettünk volna-e el kisebb áldozattal nagyobb eredményt f Tökéletes-e minden téren az elért eredmény vagy pedig hézagosak azok ? E kérdések elsejét illetőleg nemcsak én, hanem mindnyájan tudjuk, hogy lehetett volna többet és sokkal csekélyebb áldozatokkal is elérni, de e miatt mostreerimmálni nem akarok, mert a ki átélte az egész processust, a melyen átmentünk, tudja, hogy a kezdetlegesség nehézségeivel, a szellemi és anyagi anyag gyarlóságával, a viszonyok nehézségeivel megküzdeni talán egyátalában nem volt lehetséges és a ki bírálja mindazt, a mi történt, alig merné mondani, hogy ő máskép vagy jobban tette volna. Az igaz, hogy átalánosságban azt az ellenvetést, melyet 25 év előtt tettem, ma is fentartom. És ez az, hogy országos fejlődésünk egész felépítése nem történt elég rendszeresen, hanem kapkodva, esetről-eselre, némely téren bizonyos sportszerű jelleggel. És ha megengedem is, hogy azon ellenvetés, hogy az akkori állapotok között rendszert kidolgozni és alkalmazni nem is lehetett, némileg indokolva van, de legalább ezen rendszeres munka szándékát és az ezen irányba való törekvést kívántam volna látni. De minthogy recriminálni sem szándékom, sem czélom s minthogy jól tudom, hogy nem személyek okozandók azért, a mi történt vagy a mi nem történt, e tekintetben belenyugszom azon nézetbe, hogy az, a mi történt, nem történhetett másként. De ma ezen aerának végén állunk, a melyen át számtalan kérdésben mindig azon válasz adatott: erre nincs pénzünk és nincs idő. Én azt hiszem, hogy ma ezen az aerán túl vagyunk és ma már számos dologra, a mely eddig háttérbe szorult, van pénz és kell időt teremteni. Én azt hiszem, hogy átalában nagyobb eredményt csekélyebb eszközökkel lehetett volna elérni, de erről ma vitatkozni felesleges. Szükséges és czélszerű azonban azzal foglalkozni, vájjon teljes és minden térre terjedő-e ez a haladás, vagy pedig hézagos. Ha tehát a haladást minden téren, a termelés és az ipar terén constatálom és ha ennek constatálásával párhuzamosan utalnunk kell a statisztikai adatokra, a melyekből a végrehajtás útján való eladások és a kivándorlás ügyével minden évben találkozunk, akkor jogosan lehet mondani, hogy ezen haladás nem átalános és nem minden térre kiterjedő, hanem hogy vannak hézagok és pontok, a melyekre az nem terjed ki; ezt