Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-2

II. ORSZÁGOS ÜLÉS. 3 értelmében felkérem vajai Vay Miklós b. koronaőr ur ő nagy mell óságát, mint a főrendiháznak apostoli királyunk által kinevezett elnökét, hogy az elnöki széket elfoglalni méltóztassék. Egyúttal engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy nagyrabecsült támogatásukért hálás köszönetet mondjak és magamat további jóindulatukba ajánljam. (Élénk éljenzés. Vay Miklős b. elfoglalja az elnöki széket.) Elnök: Méltóságos főrendek! Ha végok felé siető napjaimmal járó testi s lelki fogyatkozásaim érzete sem engedé tétováznom, Felséges koronás Királyunk, a magas kormány előterjesztése folytán keletkezett parancsának alattvalói húséggel hódolva, újból elvállalnom a méltságos főrendiház elnökségét: az egyrészről abban találja megfejtését, mert különben netaláni habozásom, hazám szolgálatának szánt évtizedek után számított hosszú ideje alatt, ez leendett az első s valószínűleg utolsó esel, melyben illetékes felsőbb helyekről s különösen dicsőségesen uralkodó Felséges Urunk, koronás királyunktól nyert megbízásaimat, bármikor is, egész készséggel elfogadni, hazafiúi kötelességemnek ne tekintettem volna, de nem kevésbé erősbité meg ebbeli elhatározásomat a méltóságos főrendek soha eléggé meg nem hálálható, kezdettől fogva velem éreztetett felbátorító kegyességén kívül, lisztéit elnöktársaim eddig és a jövőre is kikért szíves támogatásuknak reménye j valamint számitok még mindazoknak segélyére, kik ez ideig elnöki tisztem pontos teljesítését jóakarólag lehetővé tették. (Éljenzés.) Mielőtt pedig folyó ügyeink elintézésére áttérnénk, legyen szabad még kifejezést adnom azon imaszerű óhajomnak, hogy kisérje parlamentáris életűnk ezen újból beállott szakaszának tartama alatt is, az isteni gondviselésnek áldása, házunknak, a haza és a írón javára s dicsőségére irányzandó minden törekvését! — legyen és maradjon folyvást, immár gyökeret vert s e mellett a tökéletesbülés lehetőségét magában foglaló parlamentáris rendszerünknek is renditheüen őre, igyekezvén azt, mindazon eshetőségek ellen megóvni, melyek annak nemcsak gyengülését, vagy épen megdöntését vonhatnák magok után, — sőt magát imádott hazánk alig visszanyert önállóságát is veszélyeztethetnék. Legyen szabad még a mélJóságos főrendekhez azon tiszteletteljes kérést intéznem, hogy fényes s nagyjelentőségű állásuk és hatáskörüknek megfelelve, házunk tanácskozmányaiban való élénk részvételök által tanújelét adni méltóztassanak a közügyek iránti lelkesedésüknek s magasztos hivatásuk teljesítése közben, — az előjoggal járó kötelességet szem előtt tartvatörekvésöket, — a mely nem lehet másra irányozva, mint szeretett hazánk felvirágoztatására, és házunk dísze és tekintélyének emelésére —és egész erejűket a közügyeknek szenteljék. S most azon buzgó óhajjal végezem be szavaimat, hogy a mindenható áldja meg imádott hazánkat s annak minden egyes népét, áldja meg Felséges Urunkat apostoli királyunkat, (A főrendek felállónak..) alkotmányunk főnkéit szellemű őrét, — a ki emberi erőt majdnem meghaladd munkássága és kötelességérzete által mindnyájunk előtt ragyogó példaként tűnik fel, — éltesse fenséges családjával népei boldogitására az emberi kor legvégső határáig ép erőben és egészségben; — éltesse a fenséges Uralkodóház minden egyes tagját! (Élénk éljenzés.) Császka György kalocsai érsek: Nagyméltóságú elnök ur! A méltóságos főrendek a legmélyebb tisztelettel, alattvalói hódolattal és őszinte örömmel fogadták a legkegyelmesebb királyi leiratot, melyből arról értesültek, hogy ö Császári és apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk és Királyunk újból excellentiádat legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott a főrendiháznak elnökévé. Őszinte örömünket fokozza az a tudat, hogy excellent iádban a főrendiház elnöki székén újból láthatjuk és tisztelhetjük azt az érdemdús nagy hazafit és bölcs férfiút, ki már évek során át ritka tapintattal és igazságossággal vezette tárgyalásainkat; közéletünk egyik kimagasló alakját, kit köztisztelet, közelismerés és közbecsülés környez és kit valóban csak mély sajnálattal nélkülözhetnénk az elnöki széken. Szén igaz, őszinte érzelmektől áthatva, örömmel üdvözöljük excellentiádat a főrendiház elnöki székén és kívánjuk a jó Tstentől,