Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

fc. ORSZÁGOS ÜLÉS. 7á Nothomb azt mondta: a világi törvényhozásnak annyi joga van a valláshoz, minta geometriához. Azt méltóztatott mondani, hogy az 1868-ki törvény a békét fenn fogja tartani. Tegnapi beszédemnek az az utolsó mondása, hogy a jövő kedvezőtlen eseteiért a felelősségtől mentnek érzem magamat, épen erre vonatkozott. Hiszem, méltóságos főrendek, a ki figyelemmel kisérte i folyton ujrr szőnyegre kerülő tárgyalásokat, meggyőződhetett arról, hogy nem abban a február 26-iki rendeletben van a baj, sőt maga a cultusminister úr kijelentette a múlt május hónapban tartott egyik beszédjében: »azért bocsátottam ki e rendeletet, hogy a háborúságnak — e szót használta, ha jól emlékszem — véget vessek«. Hát mi okozta a háborúságot? Ha azért adta ki a minister úr a rendeletet, hogy véget vessen a háborúságnak, hát volt háborúság? Mi okozta tehát? Az Í879 : XL. t.-cz 53. §-ának sanctioja? Azt a bíróságok nem alkalmazták. Hát miben keresendő a háborúság oka? Keresendő a forrásban, a honnét ez a békétlenség fakad, t. i. az 1868. törvény 12. §-ában. Ő méltósága mondja, hogy a nyilvános nevelés a harmadik évben az óvodában kezdődik, vagy a hatodik esztendőben, midőn a nyilvános iskolába lép, ekkor csakugyan Lykurgus törvénye lép életbe. Csakhogy ez anyagi volt; az kiválasztotta a gyermeket: a gyöngét nem tartotta életben. Most vallásilag akarják elválasztani; a katholicus és protestáns gyermekeket. Az csak nagy különbség, hogyfa mit a szülő otthon megkezdett, azzal az állam ellentétes állást foglaljon el. Én csodálom, méltóságos főrendek, hogy oly sokan vannak a törvényhozók közül édes apák, a kik a saját jogukat nem védik és abban a tévedésben vannak, mintha mi magunk, hitelvével nem ezen szülők, ezen jegyesek jogát védenők?! Nem akarok azon dolgokkal, a melyek felhozhatók, hosszasabban foglalkozni, talán a vita már be is fejeztetett volna, de ezeket elmondani kötelességemnek tartottam és ezúttal én is arra hivatkozom, a mire hivatkozott ő méltósága Papp Gábor úr, hogy a béke, a szerelet által intézzük el ezt a dolgot, mert az kétségtelen, hogy akárhány declaratorius törvény van Magyarországon, így az általa fölhozott FŐRENDI NAPLÓ. 1892—-97. I. KÖTET. comburantur, a mely soha végre nem hajtatott, mint a február 26-iki rendelet sem sok helyütt. Hogy esetet mondjak, 376 vegyes házasság van egy városban ; a protestáns lelkész átküldte az extraetust a katholicus plébánoshoz hivatalosan, ki azt visszaküldötte, irván: »Tartsa meg főtisztelendőséged az általa megkereszteltet, csak azt ne kívánja, hogy az általam megkereszt ltet én is odaadjam.« Fölhozhatnám magát Budapest fővárosát, de minek? Talán olyanokba mennék, a melyek a recriminatio vádját keltenék fel, ed pedig tenni nem akarom, ugy teszek, mint ő méltósága Szász Károly úr, ezeket adjuk át a feledésnek, egyesüljünk a szeretetben és békében, adjuk meg minden vallásnak a maga hitczikkelyei szerinti élhetést, mert csak az a vallási jogegyenlőség, csak az a vallási viszonosság, melyet az 1848 : XX. t.-cz. kifejt. (Éljenzés.) Elnök: A házszabályok 44. §-a szerint mind az átalános vitában, mind a részletes tárgyalás egyes pontjainál mindenki csak egyszer szólhat és a 46. §. azt mondja: »A szólás sorrendjén kivül szót kérhet, a ki személyes megtámadtatásra válaszolni, vagy félreértett szavainak értelmét röviden helyreigazítani kívánj a«. Én tehát talán vétettem a házszabályok ez^n szakasza ellen, midőn nem szakítottam félbe ő főmagasságát. (Ellenmondások.) Tekintve azonban, hogy a méltóságos főrendek a beszédet oly nagy figyelemmel hallgatták és tekintve a felszólald kiváló állását, nem bátorkodtam őt félbeszakítani. Köteles vagyok ezt mégis megjegyezni, hogy ezen egy esetből jövőre praecedenst formálni ne méltóztassanak. (Helyeslés.) Hogyha beleegyezni méltóztatnak, az ülést 10 per ezre felfüggesztem és aztán folytatjuk a tanácskozást. (Helyeslés.) (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Az ülést folytatjuk. Gáll József jegyző: Vay Béla báró ö méltósága! Vay Béla b.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek ! Azzal az egyszerű kijelentéssel kezdem felszólalásomat, hogy a szőnye10