Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

r>6 X, ORSZÁGOS ÜLÉS, szenved, hogy a protestáns egyházak, melyek először üldözve, azután elnyomva voltak, még most is az 1848: XX. törvényczikkben kimondott, de eddig meg nem valósított magas elv, sőt a viszonosságra és az egyenlőségre nézve vonatkozó azon bekezdéssel: »Addig, míg az 1848: XX. törvényczikk szerint a vallások egyenlősége iránt véglegesen intézkedik a törvény«, az 1868: XXXVIII. törvényczikk és ennek 17. §-a után is ki tagadhatná, hogy sok tekintetben hátrányosabb helyzetben vannak és gyengébbek a protestáns egyházak, még most is, mint például hazánk ős és legnépesebb egyháza, a római katholicus egyház. Vaszary Kolos herczegprimás: Hát Erdélyben ?! Szász Károly: Nem panaszképen hozom föl, mert ismétlem, mint a legutóbb nevezett törvény, mely fokról-fokra ment azon első törvénytől kezdve, melyet Papp Gábor szintén nem recriminatiókép, csak mint történeti tényt felhozott, az 1791., az 1844: III., a végirányt kitűző 1848: XX. és végre az 1868: LIII. törvényczikkig, protestáns egyházunk, mint Papp Gábor igen t. társam érinté és egyrészről ki is fejtette, nem egyenlő fegyverekkel áll azon küzdelemben, nem rossz értelemben véve a küzdelmet ésharezot, mondjuk: versenyben, melyben a római katholicus egyházzal s annak nagyméltóságú és méltóságos püspöki karával szemben állunk, nem egyenlő fegyverekkel s igy épen azért, mert gyengébbek vagyunk, kell appellálnunk, kell igényt formálnunk a törvénynek, az államnak védelmére. Sem azt, hogy miért, menynyiben s mivel vagyunk gyengébbek, nem akarom részletesen tárgyalni; hiszen köztudomású, hogy hazánkban az egyházaknak történelmileg kifejlődölt helyzetében közjogi, társadalmi, vagyoni, tekintélyi, egyszóval minden tekintetben — mi a dolog természetében van — előnyben áll az az egyház, mely magyar államunkat keresztyénné változtatta s itt az állammal való szoros összefüggésbe lépve, e szoros összefüggést mai napig megtartotta; melynek első királyunk, kinek dicsősége legyen, hogy a nyugati egyház és nem a keleti egyház keresztjelvényét állította fel Magyarország bérczeire akkor, mikor jósként előrelátva, ezzel a nyugoti civilisatiót vezette be Magyarországba, mondom, melynek első királyunk és több utódja egyházi és iskolai czélokra, a keresztyén vallás terjesztésére, azután a honvédelemre, az állami czélok előmozdítására nagy dotatiót adtak, nagy dotatiókat a püspöki és más főpapi állásoknak, melyeknek ezek ma is élvezetében vannak. A görög keleti egyház is, bár az nem 900, hanern csak 200 év óta számlálhatja e hazában jogi állását, a midőn a XVII. század legvégén Csernovits Arzén patriarcha vezetése alatt szorítva a török nyomástól és üresen találva a törökök által pusztán hagyott területeket, szintén tetemes javadalmat kapott. Kaptunk mi protestánsok is valamit a nemzeti fejedelmektől és még a legújabb, törvényesen bevett egyház, az erdélyi s hozzá tartozó román egyház is, mely csak 1848-ban lett törvényesen bevett vallássá s nyert állami jogot, mondom, mindezek fokozatosan fejlődött történelmi múlttal birnak, mely múltat sem megbolygatni, sem a mit az kötött feloldani akarni, annál kevésbé a szerencsés helyzetben levők iránt irigységgel viseltetni, azt hiszem fem jó embernek, sem jó hazafinak eszébe nem jut. De igy van a dolog, méltóságos főrendek s azért nem csinálunk belőle titkot, hogy mi protestánsok az erősebb, hatalmasabb római katholicus egyházzal szemben, nem mondom hátrányban vagyunk, de mindenesetre gyengébbek vagyunk, s így, minthogy a haza iránt egyenlő szeretettel, áldozatkészséggel, életünk feláldozásával tartozunk és erre készek is vagyunk, méltán igényt tarthatunk érdekeink megóvására, ha kelb védelmére. Nem mondom, hogy adja meg az állam mindazt a többi egyházaknak is, a mikkel egy kivételes egyház bir, de azt mondom, hogy egyenlő jogot, a törvény előtti teljes és igaz, valódi egyenlőséget adja meg, mindaddig, mig azt, hogy minket védelmében részesítsen, feleslegesnek találja és rólunk védő kezét a szellem, erkölcs és vallás terén levenni az idő elérkeznék. Pedig megadhat mindent az egyenlőségre, de egyet nem adhat meg s ebből nem is kérünk természetesen, hogy tudniillik a vallásos hitczikkek és dogmáink is egyenlők legyenek, pedig magában ezekben is, mint Papp Gábor t. ba-