Főrendiházi napló, 1892. I. kötet • 1892. február 20–július 20.

Ülésnapok - 1892-10

X, ORSZj! sttH erővel működhessünk szeretett hazánk, magyar nemzetünk, magyar államunk megmentésére. Én nem akarok oly államot, mely csak egy felekezet érdekét tartja szem előtt és a másik érdekét lábbal tiporja; én nem akarok vallástalan államot, mely szabadjára hagyja a különböző felekezeteket. Annyival kevésbé akarom, mert a különböző felekezetek szabadjára hagyása divergens, az állam felforgatására törekvő izgatásnak lehet melegágya. Akarok vallásos államot; akarok oly államot, mely minden felekezet felett áll és minden felekezet érdekét egyformán védelmezi. És mert a magyar állam jelenleg ilyen; mert a törvény oda ezéloz, hogy egyenlően mérjen igazságot minden felekezetnek és mert a cultusminister ő Excellentiája nem reméli, hogy a törvény megváltoztatása, a modus vivendi elfogadása által a nehézségek és azok az akadályok megszűnnének, melyek jelenleg fennállnak és a jelenleg tapasztalható izgatottságot eredményezik: a törvényt fentartandónak vélem a felekezeti béke érdekében, és kérem a méltóságos főrendeket, hogy ennek fentartása mellett kegyeskedjenek nyilatkozni. (Helyeslés.) Beöthy Zsigmond: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A népképviseleti törvényhozásnak minden alkotmányos nemzetnél az a jellege, hogy nem a felsőház, hanem a souverain nép által választott képviselő vagy alsóház kezdeményez. Nincs is előttünk semmi alsóházi határozati javaslat, melyet a főrendiház eredeti hivatásához képest mérsékelhetnénk, módosíthatnánk vagy elvethetnénk. Hanem van igenis előttünk az alsóháztól átküldve egy költségvetési törvényjavaslat, melyet bizalomból a kormány politikája iránt vagy elfogadunk, igen vagy nem, vagy bizalmatlanságból, mint tegnap Sztáray gróf tagtársunk tette, nem fogadjuk el. És mégis, méltóságos főrendek, tegnap a budgettörvény sorrendes tárgyalását megkerülve, mily sok időt fordítottunk ama különben igen szép, de csak pro aris et focis tartott beszédekre, melyek természetesen nem perdülhettek el a provocatio jogos következései nélkül. Bennem ugyan e provocatio nem keltett OS ÜLÉS. 81 szenvedélyeket. Higgadt voltam mindig s az is maradok. De legyen szabad nekem, méltóságos főrendek, teljes higgadtsággal annyit mégis, de csak átalánosságban megjegyeznem, hogy szó sincs Magyarországon az állam túlkapásáról, még kevésbé mindenhatóságáról. Eminens joga az államnak törvényt alkotni s azt a törvényi, melyet a nép képviselete a többi alkotmányos factorokkal hozott, végre is hajtani. Ez a természetes, de alkotmányos situatió is. És mikor a törvényhozás bölcsesége ugy gondolta, hogy az 1868 : Lili. törvényczikkel segíteni fog a keresztyén hitfelekezetek jogarányán és a közbékén, bizonyára nem gondolta, hogy annak végrehajtása elé egyes hitfelekezetek akadályokat gördítsenek. Hogy tehát annak a törvénynek végrehajtása ne sértsen dogmát s a katholikus egyháznak különben egész tiszteletreméltó érzékenykedése megkíméltessék, a vallásügyi minister úr ő nagyméltóságú ugy a képviselőházban, mint itt egy törvényjavaslatot helyezett kilátásba, mely az én véleményem, de a nemzet jó részének véleménye szerint szépen s alkotmányosan meg fogja kerülni a Scylla és a Charibdis szirtéit. Ne előzzük meg tehát a nemzetnek alkotmányos felelősséggel tartozó s a kezdeményezésre alkotmányosan jogosított és kötelezett minister kilátásba helyezett törvényjavaslatát. Én bizom a kormány szabadelvű politikájában, bizom a cultusminister ur tegnap is fényesen tanúsított hazafiságában és tapintatosságában s e bizalomnál fogva én mellőzök minden hatáiozati javaslatra kitérő reflexiót s a költségvetést átalánosságban elfogadom. Pálffy Mór gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Azok megnyugtatására, a kik netalán attól féltek, hogy a tegnap kezemben levő iromány valamely, a főrendek kínzására szolgáló hosszú beszédet tartalmaz: kijelenteni, hogy ezen iromány nem tartalmaz egyebet, mint nézeteket, melyeket már másfél év előtt írtam, az akkor már hullámokat vetett vallási differentiákról és elhoztam ez iratokat azért, hogy töröljem bel ölök mindazt, a mi csak variatiója lehetne mindannak, a mit mások, de különösen főmagasságú herczegprimásunk ő emi-